Vekerdi László emléktáblája a Határőr utca 27/A-ban

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégek, hajdani lakótársak! 

Vekerdi László régi barátai, kollégái, tanítványai, tisztelői nevében és a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma képviseletében köszöntöm az egybegyűlteket. Köszönöm, hogy eljöttek emlékjelet állító megemlékezésünkre e társasházhoz, amelyben barátunk, tanárunk 70 négyzetméternyi lakásában a fél életét leélte.

Tanúja és – az MTA Könyvtárával szimbiózisban – színhelye volt e ház, a korabeli közéletet meg- megmozgató férfi, küzdelmekkel teli alkotó munkájának.

Fészek is, ahol Judit asszonnyal boldogan meghúzódhatott, ahogyan tudott.

Vekerdi László emléktáblájának avatása (2013. június 26.)

Nehezen tudott meghúzódni, mert nyugtalan alkat volt. Igaz, hogy telefon nem zavarta, mert hiába kérelmezte, azt a “szocializmusban” nem kapott. Hajtotta azonban igazságérzettel párosuló tudásvágy. A szellem robotosaként szolgált; olvasott, jegyzetelt, recenzált, vitázott, lektorált, fordított, cikket, kritikát írt, szerkesztett, tanított, s mindig arra készült, hogy majd megírja tervezett könyveit, esszéit is. Életművét a tanulással párosuló alkotás kényszere hatotta át. Ezt sajátította el miközben a teremtés titkát kutatta az európai szellemiséget meghatározó három kiváló tudós-ember; Galilei, Newton és Bolyai életében. Századokat átívelve igyekezett velük a legbensőbb kapcsolatba kerülni, s szellemi érintkezését, élményeit olvasóival is megosztani… Útkereső tájékozódása, életereje szinte meghatványozódott azidőtájt, amikor az egyetem bölcsészkarán tanított. (Akkor költözött ide, új lakásába, s akkoriban került a MTA Könyvtárába is.) Tanúsíthatom, hiszen ekkor lettem tanítványa – majd két évig munkatársa is a Kutatómunkások c. könyv elkészítésében –, hogy kivételes tudású, áldozatos nemzetnevelőként tisztelt minden teljesítményt és embert, de ki nem állhatta, kigúnyolta az álságot, az uraskodó gőgöt, a tekintélyelvűséget. A kor hatalmasai ezt nehezen tűrték, sokféleképpen büntették. Az értelmiség jórésze és mindazok, akik ismerték, olvasták, előadásokon, vagy rádióban hallhatták, viszont úgy tisztelték őt, mint aki a tudomány igazi őre, élő lelkiismerete maradt a honi társadalomban! Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Bethlen Gábor szobra – A szoborbizottság megalakulása

Kató Béla püspök úr 2013. június 11-én – az Alapítvány kezdeményezésére – megbeszélést hívott össze az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári, Farkas utcai központjában. Az Alapítvány részéről Kolozsvárra utazott Bakos István és Magyary Rozália azzal a céllal, hogy – Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulójára – a kuratórium által elfogadott programokat ismertesse, s lehetőség szerint a már felmerült lehetőségek közül közösen kiválasszák a Bethlen Gábor szobor méltó helyét.

A megbeszélés 15 órától 17 óráig tartott, amelynek elején Püspök úr üdvözlő szavait követően, Bakos István röviden bemutatta a megjelenteknek a 400. évforduló alkalmából tervezett programokat, részlet az emlékeztetőből:

„Céljaink változatlanok, de az elmúlt évtizedek során táborunk gyarapodott, mert több mint félszáz országban, legalább félezer személyiséget és intézményt tüntettünk ki, akik szolgálatukkal teljesítették, kiteljesítik e megfogalmazott szándékokat. Ez kötelez bennünket; fejedelemmé választásának 400. évfordulóján Bethlen-díjasaink, kitüntetettjeink közreműködésével méltóan emlékezzünk névadónkra.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….