Vekerdi László emléktáblája a Határőr utca 27/A-ban

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégek, hajdani lakótársak! 

Vekerdi László régi barátai, kollégái, tanítványai, tisztelői nevében; s a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma képviseletében köszöntöm az egybegyűlteket. Köszönöm, hogy eljöttek emlékjelet – állító megemlékezésünkre e társasházhoz, amelyben barátunk, tanárunk 70 négyzetméternyi lakásában a fél életét leélte.

Tanúja és – az MTA Könyvtárával szimbiózisban – színhelye volt e ház, a korabeli közéletet meg- megmozgató férfi, küzdelmekkel teli alkotó munkájának.

Fészek is, ahol Judit asszonnyal boldogan meghúzódhatott, ahogyan tudott.

Nehezen tudott meghúzódni, mert nyugtalan alkat volt. Igaz, hogy telefon nem zavarta, mert hiába kérelmezte, azt a “szocializmusban” nem kapott. Hajtotta azonban igazságérzettel párosuló tudásvágy. A szellem robotosaként szolgált; olvasott, jegyzetelt, recenzált, vitázott, lektorált, fordított, cikket, kritikát írt, szerkesztett, tanított, s mindig arra készült, hogy majd megírja tervezett könyveit, esszéit is. Életművét a tanulással párosuló alkotás kényszere hatotta át. Ezt sajátította el miközben a teremtés titkát kutatta az európai szellemiséget meghatározó három kiváló tudós-ember; Galilei, Newton és Bolyai életében. Századokat átívelve igyekezett velük a legbensőbb kapcsolatba kerülni, s szellemi érintkezését, élményeit olvasóival is megosztani… Útkereső tájékozódása, életereje szinte meghatványozódott azidőtájt, amikor az egyetem bölcsészkarán tanított. ( Akkor költözött ide, új lakásába, s akkoriban került a MTA Könyvtárába is.) Tanúsíthatom, hiszen ekkor lettem tanítványa – majd két évig munkatársa is a Kutatómunkások c. könyv elkészítésében –, hogy kivételes tudású, áldozatos nemzetnevelőként tisztelt minden teljesítményt és embert, de ki nem állhatta, kigúnyolta az álságot, az uraskodó gőgöt, a tekintélyelvűséget. A kor hatalmasai ezt nehezen tűrték, sokféleképpen büntették. Az értelmiség jórésze és mindazok, akik ismerték, olvasták, előadásokon, vagy rádióban hallhatták, viszont úgy tisztelték őt, mint aki a tudomány igazi őre, élő lelkiismerete maradt a honi társadalomban!

Vekerdi László nevét, az Arcok és vallomások sorozatban megjelent Németh László portré kapcsán ismerte meg a hazai közvélemény. A másokért élő, értékteremtő, az esszéírót középpontba állító kitűnő könyv miatt óriási támadás zúdult a szerzőre. Ennek egzisztenciális következményei voltak; kirúgták a Matematikai Kutatóintézetből. Vekerdi a nemtelen támadások következtében, „félpénzért” került a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Szerzeményezési Osztályára. Ahogy tisztelői állították; közel négy évtizeden át  “Michelangelóként széklábakat faragott”. A könyvtárat használó természettudósok azonban tudják, hogy a magyar tudományos élet szerencséjére történt ez így, hiszen az ő értő szakmai munkája és lebilincselő tájékozottsága, szolgálata nélkül, a Kádár-korszakban -, sőt utána sem kerülhettek volna a világ élenjáró tudományos művei fontos folyóiratai hazánkba, a MTA Könyvtárába. Nemcsak a szerzeményezett. Sokat olvasott, írt; konzultált velünk munkahelyén.

Sokoldalúságát jelzi, hogy megjelent írásai, munkái számtalan tudományterülethez köthetők, mint pl.: tudománytörténet, orvostörténet, matematikatörténet, fizika (és története), irodalomtörténet, természettudomány, biológia, általános nyelvészet, történettudomány, művelődéstörténet, néprajz, informatika, kibernetika, genetika, lexikonok története, mechanika, kémia, könyvkiadás, régészet, helytörténet, fotótörténet, földrajz, ökológia, szobrászat, könyvtártörténet, olvasástörténet, statisztika, filozófia s még folytathatnánk …. A latin, angol, német, francia nyelven túl, a szláv nyelveket is ismerte, tájékozódásaiban használta őket.

A Magvető Kiadó népszerű Gyorsuló idő sorozatát – a hetvenes évek közepén – az ismeretterjesztő szándék jegyében indította el. Hű maradt pedagógus és lelkész ősei hivatásához akkor is, amikor igazi népművelőként, a Magyar Rádió Véges végtelen c. műsorának kétszáz adásában – Herczeg János közreműködésével – megosztotta csillogó tudását a világról.  A magyar szellemi élet legendás alakjaként, magányos ellenállóként, a hatalomnak, tekintélynek behódolni nem akaró utolsó szabad emberként méltatták 2003-ban, az év ismeretterjesztő tudósa díj átadásakor. Jellemző rá, ahogyan fogadta a kitüntetését: Máskor ne ilyen vén hülyének adjátok a jutalmat, aki már nem tud mit kezdeni vele” – e szavakkal vette át a díjat, az örök ellenzéki és kivételes tudású polihisztor-” (Sajtóhír).

Tizenhat könyve, tizenöt könyvfordítása, több mint félezer kisebb-nagyobb tudományos és tudomány-népszerűsítő dolgozata jelent meg életében, jórészük a magyar vidék folyóirataiban (Tiszatáj, Forrás, Alföld, Jelenkor, Új Forrás, Napjaink..). Kincsek maradtak utána, felmérhetetlen értékű az az emberi-szellemi hagyaték, amit Vekerdi Lászlónak köszönhetünk. Olyan alkotó ember volt ő, akit a humaniórák és a reáliák, a múlt és a jelen, a haza és haladás ügye egyaránt izgatott, aki a „szerettem az igazságot, gyűlöltem a hazugságot” igézetében élt. A hivataloktól viszolygott. Közfunkciót, amivel a rendszerváltás után igyekeztek, igyekeztünk elismerni, nem vállalt. Az üldözést jobban elviselte, mint a kitüntetést.

Vekerdi Lászlót igazságkereső szándéka, elkötelezettsége tette a hetvenes években a magyar vidék szellemi műhelyei; pl. az Ilia Mihály szerkesztette Tiszatáj védelmezőjévé. A jóra való hajlandóság, tettrekészség jellemezte. Határon túl rekesztett nemzettársainkkal vállalt szolidaritást a Bethlen Gábor Alapítvány egyik kezdeményezőjeként, kurátoraként. Ott volt Monoron, és velünk volt ama nevezetes találkozón a Lakiteleki sátorban is.

Ő azonban sem a demokratikus, sem a nemzeti ellenzék; hanem a szabadon szolgáló értelmiség klasszikus képviselőjeként vállalt szerepet és kockázatot, akinek szellemi horizontját a világ tudományának és a magyar szellemi életnek a legkiválóbbjai alkotják. Nem ismerek rajta kívül senkit, aki a humán és természettudományos kultúra egységének oly eleven megtestesítője lett volna, mint ő, s akinek enciklopédikus tudása majd’ mindent átfogott. Jól érzékelteti ezt a Természet Világa 2004/I., a 80. éves  V.L.-t köszöntő különszáma. Sok kiváló nemzedéktársammal együtt, szellemi atyánkként tisztelhettük életében, akihez bizalommal fordulhattunk, akit kizsákmányolhattunk, mert fölmérhetetlen tudása, bölcsességgel, szerénységgel, odafigyeléssel, segítőkészséggel párosult.

Hálás vagyok, hogy közel fél évszázadon át életem része volt, hogy tanítványa, munkatársa, barátja lehettem. Köszönöm ezt szeretett leányának Juditnak is. Alapítványunk képviseletében – a XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzattal közösen létesített; Vekerdi László tudós-tanár, író, könyvtáros emléktábláját, a meghívóhoz választott Kosztolányi versidézettel fölavatom:

“Volt emberek.Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.Nem téve semmit, nem akarva semmit,hatnak tovább.”  Kívánom: emlékjele hozzon áldást házra- hazára;  embersége, igazságérzete, sokoldalú tudása, munkaszeretete és hűsége legyen követendő példa számunkra! Buda, 2013. június 26.                                                                                                                                                                 Bakos István                                                                            a Bethlen Gábor Alapítvány ügyvivő kurátora 

Bethlen Gábor szobra – A szoborbizottság megalakulása

2013 június 11-én, Kató Béla püspök úr – az Alapítvány kezdeményezésére – megbeszélést hívott össze az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári, Farkas utcai központjában. Az Alapítvány részéről Kolozsvárra utazott Bakos István és Magyary Rozália azzal a céllal, hogy – Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulójára – a kuratórium által elfogadott programokat ismertesse, s lehetőség szerint a már felmerült lehetőségek közül közösen kiválasszák a Bethlen Gábor szobor méltó helyét.

A megbeszélés 15 órától 17 óráig tartott, amelynek elején Püspök úr üdvözlő szavait követően, Bakos István röviden bemutatta a megjelenteknek a 400. évforduló alkalmából tervezett programokat, részlet az emlékeztetőből:

„Céljaink változatlanok, de az elmúlt évtizedek során táborunk gyarapodott, mert több mint félszáz országban, legalább félezer személyiséget és intézményt tüntettünk ki, akik szolgálatukkal teljesítették, kiteljesítik e megfogalmazott szándékokat. Ez kötelez bennünket; fejedelemmé választásának 400. évfordulóján Bethlen-díjasaink, kitüntetettjeink közreműködésével méltóan emlékezzünk névadónkra.

Ezután röviden vázoltam a mi Bethlen Gábor Emlékévünk három fő programját:

  1. Péterfy László Bethlen-szobrának elkészíttetése, fölállítása és fölavatása a 400. évforduló napján, 2013. október 23-án, Erdélyben.
  2. „Erdély aranykora” címmel vetélkedő szervezése a Kárpát-medence magyar diáksága körében.
  3. Az Alapítvány díjátadó ünnepségének méltó megrendezése névadónk születésének és halálának napján, 2013. november 15-én.

Az Emlékév fővédnökeinek fölkértük: Lezsák Sándort, a magyar Országgyűlés alelnökét, Kuratóriumunk elnökét; Kató Bélát Erdély református püspökét akik mindketten a Bethlen Gábor-díjasok; s Bőjte Csaba szerzetest, aki Márton Áron Emlékéremmel, s Magyar Örökség-díjjal is elismert szolgálatot végez.

Az Emlékbizottság védnökei közé és testületébe is zömmel az elmúlt három évtized kitüntetettjei közül kérjük föl a tagokat.

A szoborállítás ügyében kértem Kató Béla püspök urat, hogy hívja meg önöket a mai megbeszélésre. Alapítványunk kezdeményezte és anyagilag is támogatta, támogatja Péterfy László szobrának elkészítését, bronzba öntését, de annak méltó helyszínen történő fölállítása az erdélyiek felelőssége, feladata. Lezsák Sándor elnök úr és a Kuratórium megbízásából májusban kértük meg Kató Béla püspök urat, legyen a Bethlen Gábor szoborállító társaság vezetője. Ő ezt a megbízást elfogadta. Itt is megköszönjük, hisz’ vállalásával e programunknak gazdája van.”

Kató Béla püspök úr a jelenlévőket fölkérte, hogy legyenek a Bethlen-szoborbizottság tagjai, akik ezt elfogadták.

A szoborbizottság tagjai:

  1. Bakos István ügyvivő kurátor, Bethlen Gábor Alapítvány, Budapest
  2. Magyary Rozália főkönyvelő, Bethlen Gábor Alapítvány, Budapest
  3. Ambrus Attila ref. lelkész, Brassó
  4. Szegedi László ref. lelkész, esperes, Kőhalom
  5. Ballai Zoltán ref. lelkész, Kolozsvár
  6. Gáll Sándor ref. lelkész, Kolozsvár
  7. Kántor Csaba ref. lelkész, Kolozsvár
  8. Vetési László ref. lelkész, (Bethlen Gábor-díjas), Kolozsvár
  9. Péntek János professzor (Bethlen Gábor-díjas), Kolozsvár
  10. Dávid Gyula író, szerkesztő (Tamási Áron-díjas), Kolozsvár
  11. Kiss Tibor ref. lelkész, püspöki titkár, Kolozsvár
  12. Maksay Ádám főépítész, Kolozsvár

(Nem tudtak eljönni, vagy nem kaptak meghívást, ezért nem vettek részt ezen az ülésen, de a szoborbizottság tagjai közé meghívtuk és számítunk közreműködésükre:

  1. Adorjáni László a „Kétágú” ref. templom lelkésze, Kolozsvár
  2. Benkő Samu akadémikus (Bethlen Gábor-díjas), Kolozsvár
  3. Böjte Csaba fővédnök (Márton Áron Emlékérmes) megbízottja Erdélyből
  4. Péterfy László szobrászművész, az MMA tagja, Visegrád,
  5. Király István informatikus, a Bethlen Gábor Emlékév honlap gondozója.)

Kató Béla püspök úr a jelenlévőkkel együtt sorra vette, mérlegelte a felmerült helyszíneket, amelyek egy része ma már távol esik a magyarlakta részektől, más helyen nincs a kritériumoknak megfelelő helyszín, Gyergyószárhegyen és Nagyenyeden pedig van mellszobra, Nagyváradon pedig egészalakos szobra is a Nagy Fejedelemnek.

Végül arra a megállapodásra jutottak, hogy a legméltóbb, legjobb helyszín a kolozsvári Hóstátban, az Alsóvárosi Református (Kétágú) Templom bejárati kertrésze lenne, a városközponthoz közel van, a templomon kívül-és belül egyaránt sokan elférnek, kerítés védi a szobrot, s az az egyház tulajdona. A jelenlévők azonnal konzultáltak a szükséges engedélyeztetésekről, vállalták ennek hivatalos ügyintézését, a szobor helyének kialakítását, a szobor fogadását, felállítását és az avató ünnepség megszervezését.

Bakos István tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy Lezsák Sándor a kuratórium elnöke 2013. június 26-án 11 órakor sajtótájékoztatót tart a Bethlen Gábor Emlékévről, amelyre fővédnök társaként meghívja Kató Béla püspök urat is. A sajtótájékoztatón szeretnénk nyilvános felhívást közölni a Bethlen Gábor szoborra történő közadakozásról is. Tájékoztatta és kérte a szoborbizottságot, hogy kísérjék figyelemmel a most létesített Bethlen Gábor Emlékév 2013 honlapunkat a (www.bethlenalapitvany.com- ról elérhető), amelynek beköszöntője Kató Béla püspök úr parlamenti (nagyenyedi) előadása és Áprily Lajos: A fejedelemhez c. verse. E honlapon szeretnénk a továbbiakban minél több információt közvetíteni, adni, kapni, cserélni az érdekeltekkel.

Kolozsvár–Budapest 2013. június 11–12.