Bethlen Gábor szoboravató ünnepség

Kolozsvár, 2013. október 23.

Bethlen Gábor fejedelem első erdélyi egészalakos szobrának átadása

– alkotója: Péterfy László szobrászművész –

Alsóvárosi (Kétágú) református templom udvara, október 23. 15 óra

Műsor

  1. Harangszó
  2. Adorjáni László a házigazda lelkipásztor köszöntése
  3. A Bethlen Gábor Református Földész Dalkör énekel: Még élsz atyáink szent hite
  4. Ft. Kató Bélának, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének, a Bethlen Gábor Emlékév fővédnökének ünnepi beszéde
  5. Böjte Csaba atya, ferenc-rendi szerzetes, a Bethlen Gábor Emlékév fővédnöke beszéde
  6. A Kolozsvári Református Kollégium vegyeskara énekel: Berkesi Sándor: Magyar ének
  7. Balog Zoltán – Magyarország, Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere
  8. Lezsák Sándor – Magyarország Országgyűlése alelnökének, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma elnökének ünnepi beszéde
  9. A Kolozsvári Református Kollégium vegyeskara a Nemzeti himnuszt énekli
  10. Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere
  11. Gergely Balázs – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke ünnepi köszöntője
  12. Kolozsvári Református Kollégium vegyeskara; Bethlen Gábor nótája: Szól a kakas már
  13. A szobor adománylevelét Bakos István a Bethlen Gábor Alapítvány ügyvivő kurátora ismerteti, felolvassa annak szövegét. Az adománylevelet ünnepélyesen átadja: Lezsák Sándor – átveszi: Kató Béla.
  14. A fővédnökök: Lezsák Sándor elnök, Kató Béla püspök, Böjte Csaba atya, Péterfy László szobrászművész társaságában leleplezik a szobrot.
  15. A történelmi egyházak püspökeinek áldása: (katolikus, unitárius, református, lutheránus).
  16. Bethlen Gábor Református Földész Dalkör a Szózatot énekli
  17. Emlékkoszorúk elhelyezése következik miközben a harang szól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A nagy fejedelem, Bethlen Gábor

Életéből

Marosillyén született 1580-ban. Apja Bethlen Farkas, Báthori Zsigmond híve, anyja Lázár Fruzsina. Szárhegyen nevelkedik nagybátyjánál Lázár Andrásnál. Báthori Gábor fejedelemsége idején Hunyad megye főispánja, tanácsos, az udvari hadak kapitánya. 1613-ban a kolozsvári országgyűlés fejedelemmé választotta. Első felesége Károlyi Zsuzsanna, akinek 1622-ben történt halála után a brandenburgi választófejedelem leányát Brandenburgi Katalint választja hitveséül 1626-ban. 1629-ben hunyt el Gyulafehérvárott. Felesége, akit a gyulafehérvári országgyűlés utódlási joggal ruházott fel, férje halála után csak néhány hétig ült a fejedelmi székben.

A gyermek Bethlent ezután Bocskai István és Lázár András ajánlására Báthori Zsigmond fogadta be a fejedelmi apródok sorába, ahol teljesen hétköznapi, néha alantasnak tűnő feladatokat végeztek, mint például levelek, üzenetek közvetítése. De az erdélyi állam központjában sokat láttak-hallottak, tapasztaltak. Itt vette Bethlen Gábor az első leckéit államkormányzásból, diplomáciai bölcsesség, az emberekkel való bánásmódból. Megismerte a hadimesterség elemeit, a kardforgatást csakúgy, mint a lőfegyverek kezelését, betekinthetett a diplomácia kulisszái mögé, idegen követek és hazai tudósok szavait figyelhette, zenészek és táncmesterek tudományait leshette. Egyszóval ezek voltak a tanulóévek voltak.

Ifjúkori hűséges szolgálata játszhatott szerepet abban, hogy 1599-ben visszakapta atyai örökségét, majd 1602-ben Székely Mózes oldalán harcolt, akihez szoros katonabarátság fűzte, Basta német zsoldosai ellen ahol a túlerőn nem tudtak felülkerekedni és a Maroson át elmenekült. Ekkora már önálló politikai és csapatvezéri feladatok jutottak Bethlennek. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szentmihályi Szabó Péter – Sarkosan fogalmazva 1754

Október 23-án, Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé választásának 400. évfordulóján Kolozsvárott felavatják a nagy fejedelem első egészalakos szobrát, Péterffy László alkotását. Az Erdélyi Református Egyházkerület, a Bethlen Gábor Alapítvány mellett a közadakozás is hozzájárult a szoborállításhoz. Ünnepi beszédet mond többek között Kató Béla erdélyi református püspök, Böjte Csaba OFM, Lezsák Sándor és Balog Zoltán. Az 1956-os magyar forradalomra és Kapisztrán Szent Jánosra, Európa védőszentjére is emlékszik e napon a magyarság, mert a nándorfehérvári diadal hőse 1456. október 23-án hunyt el. A Bethlen Gábor-emlékévben sok rendezvény és írás foglalkozott Bethlen Gáborral és Erdély aranykorával. Uralkodásának tizenhat éve (1613–1629) alatt valóban felvirágoztatta a sokat szenvedett Erdélyt, s olyan művelődési és egyházi intézményeket hozott létre, melyek közül sok ma is áll és működik. Ebben az időben Európát a keresztény vallásháborúk gyötörték, a török birodalom pedig belső zavarokkal és a perzsák elleni háborúkkal volt elfoglalva, így a Habsburg-császárok és a török szultánok leginkább a három részre szakad Magyarország akkori állapotát véglegesnek elfogadva kötötték meg a békét. A kortársak és a történészek véleménye kezdettől fogva megoszlott a fejedelem személyéről, a protestánsok kedvezőbben, a Habsburg-hű katolikusok elítélő módon tekintettek Bethlenre, aki a török szultán kegyéből lehetett fejedelem, és igyekezett egymás ellen kijátszani az Erdélyt és annak részleges függetlenségét fenyegető két nagyhatalmat, sőt többször is fegyvert fogott, hogy egy-egy kedvező pillanatban helyreállítsa Magyarország egységét. A nagy egyéni ambíciók terén joggal hasonlították példaképéhez, Mátyás királyhoz, de valódi, erős szövetségesre nem talált. Az ellenoldalon pedig ott őrködött Pázmány Péter hatalmas alakja és tekintélye, a Habsburg-párti jezsuita bíboros ugyancsak a magyarság fennmaradásáért küzdött, mint az ellenreformáció vezetője és intézményeinek alapítója. Négy évszázad múltán elfogultság nélkül tekinthetünk e korra, akár reformátusok, akár katolikusok vagyunk, ahogyan Bethlen és Pázmány is tisztelte egymásban nemcsak az ellenfelet, hanem az egységes és független magyar nemzet érdekeinek képviselőjét. Mindkét államférfi realista volt, kiváló diplomata és nagy hazafi. Együtt kell őket látni, ahogyan a mi korunkat is együtt látják majd utódaink négyszáz év múlva, remélhetőleg harag és elfogultság nélkül. Mindig lesz „két pogány”, és bízzunk benne, egy haza is lesz. (Magyar Hírlap, 2013. X.)