A varsói Kis Felkelő emléktáblája

Sajtóközlemény

A lengyel-magyar barátság két, jószerint kevéssé ismert – 1944-es és 1956-os – történelmi próbatételének állít emléktáblát a Bethlen Gábor Alapítvány, a Józsefvárosi Önkormányzat és az Országos Lengyel Önkormányzat 2015. október 21-én, 14.00 órakor a Corvin közben. Az avató ünnepségen Dr. Sára Botond Attila, a VIII. kerület polgármester-helyettese köszönti a résztvevőket, Michał Andrunokis, követtanácsos tolmácsolja Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetének szavait, felszólal Wittner Mária, egykori felkelő, az emléktábla avató beszédét pedig Szalai Attila, nyugállományú diplomata, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátora mondja el. A rendezvényen fellép Tolcsvay Béla énekmondó, Kossuth-díjas zeneszerző. A rendezvény támogatói köre: Balaton Akadémia, Eötvös József Kollégium Baráti Köre, HITEL, Magyar Örökség és Európa Egyesület, Mika Sándor Egyesület, Nagy Gáspár Alapítvány, Százak Tanácsa, Magyar Írószövetség. A táblát Burián Norbert, végzős szobrász hallgató készítette.

A tábla egyfelől utal arra, hogy 1944 nyarán milyen volt a keleti frontról Varsó környékére visszavont magyar honvédsereg egységeinek a Varsói Felkelés idején tanúsított magatartása. A magyarok nem voltak hajlandók szembeszállni a felkelőkkel, s azzal is kifejezésre juttatták a lengyelek iránti rokonszenvüket, hogy a németek előtt titokban fegyverrel és élelemmel látták el a lengyeleket, konspirálva befogadták tábori kórházaikba a sebesültjeiket. Számosan közülük át is álltak a hazájukért harcoló lengyelek oldalára. 1956-ban pedig hazánkban tanuló lengyel diákok húzták fel a Nemzetőrség karszalagját. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vekerdi László emléktáblája a Határőr utca 27/A-ban

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves vendégek, hajdani lakótársak! 

Vekerdi László régi barátai, kollégái, tanítványai, tisztelői nevében és a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma képviseletében köszöntöm az egybegyűlteket. Köszönöm, hogy eljöttek emlékjelet állító megemlékezésünkre e társasházhoz, amelyben barátunk, tanárunk 70 négyzetméternyi lakásában a fél életét leélte.

Tanúja és – az MTA Könyvtárával szimbiózisban – színhelye volt e ház, a korabeli közéletet meg- megmozgató férfi, küzdelmekkel teli alkotó munkájának.

Fészek is, ahol Judit asszonnyal boldogan meghúzódhatott, ahogyan tudott.

Vekerdi László emléktáblájának avatása (2013. június 26.)

Nehezen tudott meghúzódni, mert nyugtalan alkat volt. Igaz, hogy telefon nem zavarta, mert hiába kérelmezte, azt a “szocializmusban” nem kapott. Hajtotta azonban igazságérzettel párosuló tudásvágy. A szellem robotosaként szolgált; olvasott, jegyzetelt, recenzált, vitázott, lektorált, fordított, cikket, kritikát írt, szerkesztett, tanított, s mindig arra készült, hogy majd megírja tervezett könyveit, esszéit is. Életművét a tanulással párosuló alkotás kényszere hatotta át. Ezt sajátította el miközben a teremtés titkát kutatta az európai szellemiséget meghatározó három kiváló tudós-ember; Galilei, Newton és Bolyai életében. Századokat átívelve igyekezett velük a legbensőbb kapcsolatba kerülni, s szellemi érintkezését, élményeit olvasóival is megosztani… Útkereső tájékozódása, életereje szinte meghatványozódott azidőtájt, amikor az egyetem bölcsészkarán tanított. (Akkor költözött ide, új lakásába, s akkoriban került a MTA Könyvtárába is.) Tanúsíthatom, hiszen ekkor lettem tanítványa – majd két évig munkatársa is a Kutatómunkások c. könyv elkészítésében –, hogy kivételes tudású, áldozatos nemzetnevelőként tisztelt minden teljesítményt és embert, de ki nem állhatta, kigúnyolta az álságot, az uraskodó gőgöt, a tekintélyelvűséget. A kor hatalmasai ezt nehezen tűrték, sokféleképpen büntették. Az értelmiség jórésze és mindazok, akik ismerték, olvasták, előadásokon, vagy rádióban hallhatták, viszont úgy tisztelték őt, mint aki a tudomány igazi őre, élő lelkiismerete maradt a honi társadalomban! Egy kattintás ide a folytatáshoz….