A Szárszói találkozóra emlékeztünk

Alapítványunk is részt vett a Szárszói találkozó 75. évfordulója alkalmából, a Mika Sándor Egyesület által szervezett koszorúzáson. Az eseményre augusztus 25-én, szombat délelőtt került sor Balatonszárszón, a Polgármesteri Hivatal előtt lévő Hősök terén, ahol a találkozóra emlékeztető faragvány áll.

A Hősök terén álló emlékmű.

A megemlékezésen részt vett a helyi önkormányzat és a helyi református gyülekezet képviselője, a Hitel folyóirat szerkesztőségének tagjai, az Eötvös Collegium Baráti Köre, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum, valamint Alapítványunk. Elsőként a Hitel folyóirat főszerkesztője, Papp Endre mondott beszédet.

Kiemelte szárszó fontosságát a 20. század szellemtörténetében, valamint a népi írók meghatározó szellemi örökségét elemezte. A leglényegesebb eredményüket abban látja, hogy megváltoztatták a nemzetről alkotott képet, mely addig viszonylag szűken szabta meg a nemzethez való tartozás lehetőségét. A sokat emlegetett “harmadik út”, vagy sajátos magyar út szintén annak a szellemi pezsgésnek a terméke, ami Magyarországon a második világháború ideje alatt egyedülállóan élénk volt nálunk. Szép ellenpéldája a második világháborúban szenvedő Magyarország ilyen szempontból az “Inter arma silent musae” szállóigének, hiszen az 1943-as találkozó a szellemi élet egyik kiemelkedő eseménye volt. Sajnálatának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy jóllehet ma a legtöbb szociális és családtámogató intézkedés a népi írók hagyományaira épít, mégsem hivatkozik rájuk név szerint kormányzati körökben szinte senki sem. Ezen igyekezett és igyekszik változtatni a Hitel folyóirat, mely indulásától kezdve a népi írók örököseinek mindig is teret adott.

Papp Endre beszédet mond az egybegyűlteknek.

Emlékbeszédet mondott Tevely Arató György történész, a Mika Sándor Egyesület tagja és a megemlékezés fő szervezője is. Beszédében többször is hivatkozott a népi írók egyik vezéralakjára, Németh Lászlóra és az általa felvázolt szellem Magyarországára. Emlékeztetett, hogy szárszó jelentősége a reformkorhoz, vagy akár a reformációhoz hasonlítható, hiszen olyan szellemi eredményeket hozott napvilágra, amelyek meghatározták a huszadik század második felének gondolkodását. Szárszó és a népi mozgalom nem a rombolásból, a destruktivitásból, hanem a közös építkezésből merítette erejét. Fontos felkiáltójel tehát maga a találkozó is és az arra való emlékezés is, ha huszadik századi sorskérdéseinkről folytatunk vitát.

Az emlékmű előtt elhelyezett koszorúk.

A megemlékezést a Szózat közös eléneklése zárta, majd a résztvevők kötetlen diskurzusba kezdtek egymással, ahol többnyire természetesen szárszó öröksége szolgáltatta a fő témát.