Életéből

Marosillyén született 1580-ban. Apja Bethlen Farkas, Báthori Zsigmond híve, anyja Lázár Fruzsina. Szárhegyen nevelkedik nagybátyjánál Lázár Andrásnál. Báthori Gábor fejedelemsége idején Hunyad megye főispánja, tanácsos, az udvari hadak kapitánya. 1613-ban a kolozsvári országgyűlés fejedelemmé választotta. Első felesége Károlyi Zsuzsanna, akinek 1622-ben történt halála után a brandenburgi választófejedelem leányát Brandenburgi Katalint választja hitveséül 1626-ban. 1629-ben hunyt el Gyulafehérvárott. Felesége, akit a gyulafehérvári országgyűlés utódlási joggal ruházott fel, férje halála után csak néhány hétig ült a fejedelmi székben.

A gyermek Bethlent ezután Bocskai István és Lázár András ajánlására Báthori Zsigmond fogadta be a fejedelmi apródok sorába, ahol teljesen hétköznapi, néha alantasnak tűnő feladatokat végeztek, mint például levelek, üzenetek közvetítése. De az erdélyi állam központjában sokat láttak-hallottak, tapasztaltak. Itt vette Bethlen Gábor az első leckéit államkormányzásból, diplomáciai bölcsesség, az emberekkel való bánásmódból. Megismerte a hadimesterség elemeit, a kardforgatást csakúgy, mint a lőfegyverek kezelését, betekinthetett a diplomácia kulisszái mögé, idegen követek és hazai tudósok szavait figyelhette, zenészek és táncmesterek tudományait leshette. Egyszóval ezek voltak a tanulóévek voltak.

Ifjúkori hűséges szolgálata játszhatott szerepet abban, hogy 1599-ben visszakapta atyai örökségét, majd 1602-ben Székely Mózes oldalán harcolt, akihez szoros katonabarátság fűzte, Basta német zsoldosai ellen ahol a túlerőn nem tudtak felülkerekedni és a Maroson át elmenekült. Ekkora már önálló politikai és csapatvezéri feladatok jutottak Bethlennek. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Október 23-án, Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé választásának 400. évfordulóján Kolozsvárott felavatják a nagy fejedelem első egészalakos szobrát, Péterffy László alkotását. Az Erdélyi Református Egyházkerület, a Bethlen Gábor Alapítvány mellett a közadakozás is hozzájárult a szoborállításhoz. Ünnepi beszédet mond többek között Kató Béla erdélyi református püspök, Böjte Csaba OFM, Lezsák Sándor és Balog Zoltán. Az 1956-os magyar forradalomra és Kapisztrán Szent Jánosra, Európa védőszentjére is emlékszik e napon a magyarság, mert a nándorfehérvári diadal hőse 1456. október 23-án hunyt el. A Bethlen Gábor-emlékévben sok rendezvény és írás foglalkozott Bethlen Gáborral és Erdély aranykorával. Uralkodásának tizenhat éve (1613–1629) alatt valóban felvirágoztatta a sokat szenvedett Erdélyt, s olyan művelődési és egyházi intézményeket hozott létre, melyek közül sok ma is áll és működik. Ebben az időben Európát a keresztény vallásháborúk gyötörték, a török birodalom pedig belső zavarokkal és a perzsák elleni háborúkkal volt elfoglalva, így a Habsburg-császárok és a török szultánok leginkább a három részre szakad Magyarország akkori állapotát véglegesnek elfogadva kötötték meg a békét. A kortársak és a történészek véleménye kezdettől fogva megoszlott a fejedelem személyéről, a protestánsok kedvezőbben, a Habsburg-hű katolikusok elítélő módon tekintettek Bethlenre, aki a török szultán kegyéből lehetett fejedelem, és igyekezett egymás ellen kijátszani az Erdélyt és annak részleges függetlenségét fenyegető két nagyhatalmat, sőt többször is fegyvert fogott, hogy egy-egy kedvező pillanatban helyreállítsa Magyarország egységét. A nagy egyéni ambíciók terén joggal hasonlították példaképéhez, Mátyás királyhoz, de valódi, erős szövetségesre nem talált. Az ellenoldalon pedig ott őrködött Pázmány Péter hatalmas alakja és tekintélye, a Habsburg-párti jezsuita bíboros ugyancsak a magyarság fennmaradásáért küzdött, mint az ellenreformáció vezetője és intézményeinek alapítója. Négy évszázad múltán elfogultság nélkül tekinthetünk e korra, akár reformátusok, akár katolikusok vagyunk, ahogyan Bethlen és Pázmány is tisztelte egymásban nemcsak az ellenfelet, hanem az egységes és független magyar nemzet érdekeinek képviselőjét. Mindkét államférfi realista volt, kiváló diplomata és nagy hazafi. Együtt kell őket látni, ahogyan a mi korunkat is együtt látják majd utódaink négyszáz év múlva, remélhetőleg harag és elfogultság nélkül. Mindig lesz „két pogány”, és bízzunk benne, egy haza is lesz. (Magyar Hírlap, 2013. X.)

Felhívás Magyar Testvéreinkhez

Mi, a Bethlen Gábor Emlékév fővédnökei: Kató Béla erdélyi református püspök, Böjte Csaba OFM atya és Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke, a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriumának javaslatára elhatároztuk, hogy Bethlen Gábor erdélyi fejedelemmé választása négyszázadik évfordulóján közadakozásból, és pályázati támogatásból egészalakos bronzszobrot állítunk fejedelemmé választása napján és helyszínén: 2013. október 23-án, Kolozsváron.

A fejedelem szobrának fölállítását intéző Szoborbizottság 2013. június 11-én, Kolozsváron tartott alakuló ülésén gondos mérlegelés után, arra a megállapodásra jutott, hogy a szobor legméltóbb helyszíne a kolozsvári Alsóvárosi Református (Kétágú) Templom bejárati kertrésze.

A fölállítandó szobor, Péterfy László Székelyföldről származó szobrászművész alkotása.

A kőtalapzaton álló, 2, 20 méter magas alkotás, a Nagy Fejedelem első egészalakos szobra lesz Erdélyben.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Kató Béla püspök úr 2013. június 11-én – az Alapítvány kezdeményezésére – megbeszélést hívott össze az Erdélyi Református Egyházkerület kolozsvári, Farkas utcai központjában. Az Alapítvány részéről Kolozsvárra utazott Bakos István és Magyary Rozália azzal a céllal, hogy – Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulójára – a kuratórium által elfogadott programokat ismertesse, s lehetőség szerint a már felmerült lehetőségek közül közösen kiválasszák a Bethlen Gábor szobor méltó helyét.

A megbeszélés 15 órától 17 óráig tartott, amelynek elején Püspök úr üdvözlő szavait követően, Bakos István röviden bemutatta a megjelenteknek a 400. évforduló alkalmából tervezett programokat, részlet az emlékeztetőből:

„Céljaink változatlanok, de az elmúlt évtizedek során táborunk gyarapodott, mert több mint félszáz országban, legalább félezer személyiséget és intézményt tüntettünk ki, akik szolgálatukkal teljesítették, kiteljesítik e megfogalmazott szándékokat. Ez kötelez bennünket; fejedelemmé választásának 400. évfordulóján Bethlen-díjasaink, kitüntetettjeink közreműködésével méltóan emlékezzünk névadónkra.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →