Czakó Gábor emlékére

Életének 82. évében elhunyt Czakó Gábor író, nyelvrégész, a Nemzet Művésze, a magyar keresztény, konzervatív gondolkodás, a rendszerváltás előtti népi-nemzeti mozgalom egyik sajátosan egyedi, ízig-vérig keresztény-katolikus – ahogy Aczél György lesajnálóan hívta, „buzgó katolikus” – alakja, a kádári rendszer kritikus és karcosan, szelíden kíméletlen és rendíthetetlen ellenfele. 

1942. szeptember 14-én született Decsen. Édesapja, Czakó Sándor a második világháborús doni harcokban hunyt el. 1960-ban érettségizett a szekszárdi Garay János Gimnáziumban, majd tanulmányait a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, ahol 1965-ben diplomázott. 1965 és 1972 között jogászként dolgozott.

A szoba című, első könyve 1970-ben jelent meg, a Magvető Kiadó Új Termés sorozatában. 1966 óta publikált országos folyóiratokban, szerkesztőként dolgozott több lapnál: 1979-től az Új Tükör, majd 1978-tól, a „régi” Mozgó Világ megszűnéséig, 1983-ig annak szerkesztője, később pedig az egyik Mozgó utódnak tartott Négy Évszak irodalmi vezetője, később az Olvasó Nép munkatársa, 1989-től az Igen katolikus lap főszerkesztője, 1992-től pedig a Magyar Szemle társszerkesztője volt. 2007-től a ferrarai olasz-magyar Osservatorio Letterario periodika levelezője volt, ahol több prózája, esszéje, tanulmánya megjelent.

A rendszerváltástól kezdve Antal József miniszterelnök tanácsadója volt és sok éven keresztül szerkesztette és vezette a Duna Televízió Beavatás című műsorát. A műsorral párhuzamosan több könyvben jelentette meg az ott elhangzott társadalomfilozófiai és teológiai gondolatokat, esszék formájában.

Szépírói tevékenysége mellett foglalkozott képzőművészettel, szobrászattal, publicisztikával. 2011-től tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, emellett a Magyar Írószövetségnek; valamint 1991-ben egyik alapítója és 2023-ig elnökségi tagja volt a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének is.

A rendszerváltásig a műveiben is megjelenő mély hite, vallásossága ellenzéki álláspontot is jelentett egyben az ateista hatalommal szembeni állásfoglalást, katolikusként és jogászként is mindvégig az emberi élet védelme mellett foglalt állást, a fogantatás pillanatától a halálig. 1989 után eszmeisége, keresztény világszemlélet nem változott, az új politikai helyzetben a művek jellege nem, csak az akusztikája lett más.

Czakó Gábor a magyar irodalmat gyarapító szépírói életműve elismeréseként, nyelvrégészeti tevékenységéért és a humanista gondolkodás tanításának megbecsüléseként vehette át a Nemzet Művésze díjat. 

Czakó Gábor írói pályájának már több évtizede vissza-visszatérő, emblematikus sorozatát alkották a „rémmesék” (77 magyar rémmese /1988/; Hetvenhét és fél magyar rémmese /1990/; …és hetvenhét magyar rémmese /1996/; Kilencvenkilenc magyar rémmese /2007/; Történeteink almáspitével /2015/). Ezekben prózai műfajok keverednek, de sok hasonlóságot mutatnak Boccaccio novelláival.

A Beavatás című esszésorozat könyvváltozatai között megtalálható a szerző nyelvészeti irányultságának vetülete is. A Beavatás a magyar észjárásba című könyvében a nyelv és gondolkodás összefüggéseit vizsgálta, a nyelvészet területén is formálva, feszegetve a határokat. Ezt az utat követi a Juhász Zoltánnal közösen írt 2009-es Beljebb a magyar észjárásba című munka, mely két sajátos műfaj, a nyelvrégészet és a dallamrégészet körébe sorolható.

Czakó Gábor kései regényeiben a kiúttalanság élménye párosult az ábrázolás lehetőségének, keretbe foglaltsága lehetetlenségének kifejezésével. Ezért lehet például, hogy Hosszúalattság (2010) című könyvében a szerző a „félkész regénykert” műfaji megjelölést alkalmazta.

A 2016-os, Gyepű című novelláskötetet követően leginkább esszéválogatásaival (Ész és hit /2017/, Nyelvünk aranyágya /2018/, Mesén innen, mesén túl /2019/, Adjon Isten jó napot /2018/) találkozhattak az olvasók. Szépprózáját az ábrázolás, az elbeszélés és a példázatosság, a tanító jelleg összhangja jellemzi. A közösségi felelősségvállalás élesen kritikus hangjai mellett a lényegkeresés, lényeglátás, az örök értékekhez való kompromisszumok nélküli ragaszkodás könyörtelen igényével Czakó Gábor többek között a Hamvas Béla-i életmű folytatója és követője volt.

Díjai: József Attila-díj (1975); Prima díj (2010); Kossuth-díj (2011), Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozat (2017); Nemzet Művésze (2019); a Magyar Érdemrend Középkeresztje a csillaggal (2022).

A Bethlen Gábor Alapítvány képviseletében, még engedélyezését megelőzően, első alkalommal Csoóri Sándornak és Czakó Gábornak, „az egyetemes magyar irodalomért és a közügyekért végzett szolgálataikért” adott át, úgynevezett prae-Bethlen-díjat 1984. február 6-án Illyés Gyuláné. 

Czakó Gábor a magyarországi katolikus prózaírók egyik legjelentősebbjének számít. Különösen említésre méltó regényírói és szociológiai munkássága. Iskolavár című regényét Lengyelországban adták ki, Disznójáték című tragikomédiáját angolra fordították és az USA-ban jelent meg.

Az Eufémia című regényében egy utópisztikus társadalom leírását adja, ahol a hatalmasok forradalma legyőzi a népet, a bűn erénnyé válik, az erény bűnné. Rettegett attól, hogy Eufémia mind kevésbé utópia. Remélte, Isten nem engedi megérnie ennek a világnak az eljövetelét. 

Kedves Csaba, Alapítványunk első díjazottjainak egyikétől búcsúzunk Tőled, keresztényi életed példaként fog előttünk állni, szelíd, ugyanakkor kíméletlen igazmondásodat, hitedet és mélységes jóságodat nem fogjuk elfelejteni. 

Fel a hegyre, magyar! – Duray Miklós emlékére

Alapítványunk kurátora, Nagymihály Zoltán emlékező írással búcsúzott Duray Miklóstól. Az írást az alábbiakban adjuk közre, az megjelent a Magyar Nemzet online kiadásában, 2023. január 17-én.

Tudják már, mikor kezdődött? – ezzel a kérdéssel és a közszerepléseiből általam is jól ismert félmosollyal fordult felém Duray Miklós egy jó pár évvel ezelőtti beszélgetésen, amikor megtudta, hogy a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézetnél dolgozom. Már nem tudom, mit válaszoltam neki, jeleztem-e, hogy ismerem az erről szóló előadását, ami korábban a Retörki által kiadott, hetvenedik születésnapjára megjelent kétkötetes gyűjteményében is megjelent, és amelyet később – apróbb módosításokkal – a Rendszerváltó Archívum folyóiratban is közöltünk. Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás – ez nemcsak a kötet címében szerepelt, de ennek dilemmáján érezhetően sokat is gondolkodott az utóbbi évtizedben, leginkább azon, hogy milyen erővel és arányban vettek részt a helyi erők az események dinamikájának alakításában, és mennyire érvényesült egy külső, a résztvevők által nem ismert forgatókönyv. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Búcsú Duray Miklóstól

Az elsők között, 1988-ban kapott Bethlen Gábor-díjat alapítványunktól a decemberben elhunyt Duray Miklós. A január 17-i temetési szertartáson Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke, alapítványunk kuratóriumának elnöke az alább közölt beszéddel búcsúzott Duray Miklóstól.

Még a hetvenes években történt Duray Miklós messzehangzó belépője a helyét kereső nomád nemzedék életébe, így az én életemben is. Ez a belépő a Kutyaszorító című drámai könyve volt Csoóri Sándor költő és politikai villámokat fénylő bevezetőjével. Ezt röptették szét a magyari világban Püski Sándorék New Yorkból, ezt csempésztük barátaimmal Lakitelekről a Kárpát-medencébe, az ellenzéki szélrózsa minden irányába. Ez a könyv csak részben szólt a szlovákiai magyarellenes etnikai tisztogatásról, de Duray Miklós fél évszázados, következetes és céltudatos életének vallomásos látlelete is.

Amikor 1978 nyarán Pozsonyban Gálfalvi György marosvásárhelyi író barátommal egy kis kávézóban találkoztunk, akkor már működésbe lendült az általa szervezett és irányított jogvédő hálózat. Duray gyakorlati ember volt, azonnal szervezkedtünk, arra kért, hogy repülőgéppel vigyünk át Kassára Kolár Péteréknek egy köteg frissen stencilezett, a magyar iskolabezárások és összevonások ellen tiltakozó aláírásokat gyűjtő íveket. Így lettünk, aztán így maradtunk évtizedeken át Duray Miklós sokszor egyszemélyes szabadságharcának részesei, társai.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Búcsú Somodi Istvántól

Alapítványunk nevében Bakos István búcsúztatta a január 16-i temetési szertartáson a 2011-ben Bethlen Gábor-díjjal kitüntetett Somodi Istvánt. Búcsúbeszédét az alábbiakban tesszük közzé.

Tisztelt gyászoló család! Búcsúzó Felebarátaim!

A földi zarándokútját vezekléssel záró, 98 éves Somodi István halála 2022. december 24-én, Szent Karácsony előestéjén történt. „Mennyei születésnapja” a Teremtő ajándéka küzdelmes magyarságszolgálatáért. Reményünk, hogy Jézus Krisztus égi seregében őrálló képviselője lesz nemzetünknek. Imádkozzunk érte!

A Százak Tanácsa tagjai, régi barátai, tisztelői nevében hálával búcsúzom Dr. Somodi István barátunktól, megköszönve hűségét népéhez, áldozatos helytállását az 1956-os forradalomban, s igazság-szolgálatát, a kegyetlen megtorlások közepette. Személyében az 1943-as Szárszói Találkozó és a népi mozgalom ifjúságát; a Győrffy Kollégiumból sarjadt NÉKOSZ nemzedék túlélő képviselőjét temetjük. Ő, az ország-pusztító II. világháború után, az idehazudott szabadság igézetében, a társaival együtt lelkesen vett részt a drasztikus rendszerváltoztatók csalóka földosztásában, s a 200 fős magyar Petőfi-brigád parancsnoka, a Jugoszlávia háborús sebeit gyógyító ifjúság építőtáborában. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Búcsú Pákh Tibortól, Somodi Istvántól és Duray Miklóstól

Az elmúlt hetekben három korábbi kitüntetetettünktől kellett fájdalmas búcsút vennünk. A nemzeti ellenállás és az antikommunista küzdelem egyik legnagyszerűbb, de elfeledett alakjától, Pákh Tibortól, a szárszói találkozó még utolsó élő résztvevőjétől és a szárszói gondolat hűséges őrzőjétől, Somodi Istvántól, valamint a felvidéki magyarság és a nemzetpolitika meghatározó képviselőjétől, Duray Miklóstól a róluk elhangzott laudációk szövegével búcsúzunk.

 

A magyar nemzeti ellenállás töretlen gerincű hőse

Pákh Tibor (Komárom, 1924. augusztus 11. – 2022. november 18.) jogász, a nemzeti ellenállás hőse – Márton Áron Emlékérem (2012)

Először a szégyenről kell szólni. A laudáció első szava ez. Mindannyiunk szégyenéről, Magyarország szégyenéről van szó. Több mint húsz év telt már el azóta, hogy véget ért hazánkban a kommunizmus népnyúzó rendszere, és eltávoztak országunkból a megszálló idegen csapatok. És Pákh Tibor nevét sehol nem találjuk azok között, akik magas állami kitüntetést kaptak. Érdemrendek, díjak neki nem jutottak. Annak a személynek, aki hosszú időn keresztül szinte egymagában képviselte a nemzeti ellenállást. Szálegyedül, ahogy tanúságtételében olvassuk. Aki keservesen megszenvedte, hogy volt bátor kiegyenesíteni a gerincét. Bizonyára megalkuvásainkkal, meghunyászkodásainkkal magyarázható, hogy nem szívesen nézünk bele az ő magatartásának leleplező tükrébe. [Pákh Tibor a Márton Áron Emlékérem után, 2013-ban kapta meg a magyar államtól a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést – A szerk.].

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Király Tibor halálára

Életének 102. évében, 2021. december 28-án elhunyt Király Tibor jogászprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia legidősebb tagja.

Király Tibor professzor, Széchenyi-díjas jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, rektorhelyettese volt. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar egykori dékánja hét évtizedes, kivételesen gazdag életútja során a jogtudomány, különösen a büntetőjog területén ért el kimagasló eredményeket, példaértékű volt oktatói pályafutása, valamint jelentős kodifikációs, publikációs és tudományszervező tevékenysége.

Király Tibor 1920. július 11-én született a felvidéki Málca községben, Zemplén megye nagymihályi járásában, egy négygyermekes lelkészcsalád harmadik gyermekeként. Középiskoláit Eperjesen végezte, jogi egyetemi tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karán kezdte, ahol 1943-ban szerzett diplomát, majd a kitelepítés elől testvéreivel menekülve, már Magyarországon a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán szerzett másoddiplomát 1948-ban. Pályafutását gyakorló jogászként kezdte, 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jog-és Államtudományi Kara büntetőjogi és eljárásjogi tanszékének oktatója lett, 1962-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését, 1971-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. 1961-ben a kar dékánjává választották, amely tisztséget 1967-ig töltött be, ekkor lett az egyetem rektorhelyettese három évre. 1971-ben a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatás-politikai főosztályvezetőjévé nevezték ki, ezt a tisztséget 1974-ig töltötte be. Két évvel később négy évre ismét az ELTE Állam-és Jogtudományi Karának dékánja volt. 1990-ben professor emeritusi címet kapott. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Búcsú Király Károlytól

2021. november 4-én, 91 éves korában elhunyt Király Károly, az erdélyi magyar kisebbség meghatározó politikusa, aki az elsők között állt ki Ceaușescu román diktátor magyarellenes politikája ellen. Levelei nemcsak az erdélyi magyarságnak adtak erőt, de az anyaország és a nyugati világ figyelmét is ráirányították az élet-halál harcát vívó nemzetrész sorskérdéseire. Alapítványunk 1987-ben Bethlen Gábor-díjjal ismerte el munkásságát. Az alábbiakban Lezsák Sándor, a BGA kuratóriumának elnöke visszaemlékezését közöljük a Himnusz kívülről, belülről című interjúkötetből és a Magyar Hírlap november 8-i számából.

Király Károly 1987-ben. Forrás: BGA

1978-ban történt. (…) A Luceafarul akkoriban gyalázatos írással támadta Illyés Gyulát. A szerkesztőségben ezt számonkértem, felháborítónak tartottam azokat a mondatokat, amelyeket ők leírtak. Hűvös és feszült volt a hangulat, rosszkedvűen jöttem el tőlük, és az utcán már tapasztaltam, hogy követnek, jönnek utánam. A tolmácsnő mindenhova velem akart jönni, mondván, hivatalos úton vagyunk. A szállodánál sikerült leráznom, így nyugodt körülmények között több barátommal is találkozhattam, Müller Ferivel például.

A román fővárosból Nagyszebenbe utaztunk, ahol már az érkezésnél zavaró körülményeket tapasztaltam. Vittek ide-oda, de „zártak”, nem oldódtak föl előttem. Pedig érdekelt, milyen körülmények között élnek a németek kisebbségben, és a feladatom is velük kapcsolatos volt, hiszen verseket akartam fordítani németből magyarra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Krakkóban felavatták Mindszenty bíboros szobrát

 

Felavatták november 6-án, szombaton Mindszenty József bíboros, hercegprímás szobrát a lengyelországi Krakkóban, az  Isteni Irgalmasság-bazilika Magyar Kápolnája előterében. Az emlékmű a legendás magyar antikommunista ellenzéki, Pákh Tibor adománya.

Az ünnepségen részt vett Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumának elnöke. Beszédében aláhúzta: Mindszenty drámai élete Magyarország 20. századi történetét, a keresztény nemzetek függetlenségi harcát jelképezi, és mutatja a lengyel és a magyar nemzet sorsközösségét is.

Felidézte, hogy a kommunizmus idején a magyar hercegprímáshoz hasonló szerepet betöltő lengyel prímást, Stefan Wyszynski bíborost szeptemberben avatták boldoggá Varsóban. Beszédét Mindszenty bíboros szentté avatásáért mondott imával zárta le. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Bethlen Gábor Alapítvány búcsúzik Monostori Imrétől

2021. október 6-án, 76 éves korában elhunyt Monostori Imre, József Attila-díjas irodalomtörténész, az Új Forrás folyóirat egykori főszerkesztője.

 

Monostori Imre a Tolna megyei Tamásiban született 1945. június 1-jén pedagógus szülők gyermekeként, gyermekkorát egy víz és villany nélküli kistelepülésen, Szentgálpusztán töltötte. A szekszárdi Garay János Gimnázium elvégzés után Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom, valamint történelem szakos diplomát. Dolgozott a tatabányai szakmunkásképző intézetben tanárként, volt a József Attila Megyei Könyvtár irodalmi és művészeti szaktájékoztatója. Könyvtárosi diplomát szerzett az ELTE-n, majd 1989-ben az irodalomtudomány kandidátusa lett.  1979-től az Új Forrás szerkesztője, 1982-től főszerkesztő-helyettese, 1985-től főszerkesztője. 1990-től a József Attila Megyei Könyvtár igazgatója. Egy kattintás ide a folytatáshoz….