Emlékezés Halzl Józsefre

Tavalyi kitüntetettünk, a Bethlen Gábor-díjas Halzl József emlékét őrizzük, hozzátartozóival, szeretteivel a gyászban osztozunk. A tavalyi díjátadón  Bíró Zoltán által elmondott laudáció felelevenítésével is emlékezünk a magyar összetartás és megmaradás kiemelkedő szolgálójára:

“Első, 1989-es találkozásunkra emlékszem. Örültem, hogy a reálértelmiség képviselőivel találkozhatok, mérnökökkel, akik általában igyekeznek távol tartani magukat a politikától.

A Magyar Demokrata Fórumnak, készülődve a kormányzásra is, különböző szakmabeli tagokra és támogatókra volt szüksége, nem csak a humán értelmiség/ bölcsész, jogász/ segítségére és politikai aktivitására.

Halzl József átveszi a Bethlen Gábor-díjat Lezsák Sándortól és Rieger Tibortól.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Búcsú a magyar-lengyel kapcsolatok „közmunkásától”

A pázmándi temetőben, a koronavírus-járvány ellenére nagy tömeg kísérte utolsó földi útjára szombaton Szalai Attila újságírót, diplomatát. A Paweł Cebula lengyel minorita szerzetes által celebrált római katolikus rítusú szertartáson magyar és lengyel tisztelői búcsúztatták el a lengyel-magyar kapcsolatok „robotosát”.

A szertartás előtt Molnár Imre történész olvasta fel Wittner Mária ’56-os szabadságharcos utolsó, baráti üzenetét, Cebula atya pedig Szalai Attila lengyel kapcsolatait felidézve úgy fogalmazott: megadatott neki, hogy életében két szenttel, Szent Kingával és Szent II. János Pál pápával is találkozhasson. Molnár Imre ezután a szertartáson személyesen is résztvevő Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét olvasta fel. A kormányfő levelében úgy fogalmazott: „Két nemzet jó viszonyát, barátságát nem a földrajzi közelség vagy a történelmükben rejlő hasonlóság alapozzák meg, hanem azok az elhivatott emberek, akik széleskörű tájékozottságukkal tudatosan építenek hidakat a két nép közé. Szalai Attila az ezeréves magyar-lengyel barátság egyik kiemelkedő alakjaként, 1956 örökségével a tarsolyában kapcsolódott be a Szolidaritás munkájába, hogy viszonozhassa a lengyelek korábbi segítségét. Hálásak vagyunk, hogy a kommunizmus kérlelhetetlen ellenségeként, harcos karakterével már a rendszerváltás idején is a nemzeti és polgári értékeket képviselte.” Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A lakiteleki találkozó és a nemzeti hálózat kiépítése

A lakiteleki találkozó 33. évfordulójára emlékezve jelentetett meg évfordulós írást Borvendég Zsuzsanna, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa. Mint az írásban fogalmaz, Lakitelek előzményeként két kevésbé ismert momentumot ragad ki: a tizenkilencek levelét és a Bethlen Gábor Alapítvány életre hívását. Alapítványunk szerepével kapcsolatosan a szerző a következőképpen fogalmaz:

Az alapítvány megálmodói a népi mozgalom hagyományaira építkezve egyfajta nemzeti hálózat kiépítését kezdték meg a hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján, az ő összejöveteleiken fogalmazódott meg először a lakiteleki találkozó ötlete is.

Mint később kiemeli, a nemzeti hálózat építgetése mellett, mely a Bethlen Gábor Alapítvány védelmében kezdődött,

egy nemzetközi hálózat is jelen volt Magyarországon, amely sikeresen lépett fel a nemzeti erők ellen. Ennek a kapcsolatrendszernek az erejét az első szabad választások után ismerhette meg igazán az ország: súlyos és máig helyrehozhatatlan károkat okoztak azzal, hogy média(túl)hatalmukat használva megtörték a nemzettudat-építés nehezen megkezdett folyamatát.

A teljes írás elérhető a Magyarságkutató Intézet honlapján, a következő linken: https://mki.gov.hu/hu/evfordulok/harmincharom-evvel-lakitelek-utan

Végső búcsú kurátorunktól, Németh Ágnestől

Nemcsak szeretnünk kell egymást, hinni tartozunk egymás legbelső harcában.

Csak olyan embernek beszélj magadról, aki hisz benned, és akiben hiszel”

(Németh László: Napló, idézet)

 

Július közepén kaptam a rövid értesítést “.. Németh Ágnes, drága barátunk június 27-én elhunyt. Temetése július 27-én hétfőn 9.45-kor lesz Farkasréten. Nyugodjék békében!”

Megrendített a gyászhír, főleg azért, mert két hétig nem tudtam, nem hallottam róla, pedig barátnőivel – Herczegh Melindával, Juhász Judittal, Kovács Gergelyné Irénkével – együtt tartottuk vele a kapcsolatot egyre súlyosbodó betegsége idején. Főleg azután, hogy az Idősek Otthonába került. Láthatólag minden látogatásunk ünnep volt számára, nagyon örült nekünk, s mi igyekeztünk a vele töltött perceket kellemessé tenni. Az utolsó alkalmakkor már a nevünkre is elvétve emlékezett…Ekkor már úgy búcsúztunk tőle, hogy a kapun kilépve, magunkban fohászkodtunk érte. Fájlalom és röstellem hogy utolsó hónapjait a Korona-vírus világjárvány okozta áldatlan körülmények közepette nem tudtuk követni, 86. születésnapja alkalmából nem mondhattam el az utolsó imát érte. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Király Tibor állami kitüntetése

Egy kitüntetés margójára

Király Tibor professzor úr, Széchenyi-díjas jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, volt rektorhelyettese, Állam- és Jogtudományi Karának egykori dékánja hét évtizedes, kivételesen gazdag életútja során a jogtudomány, különösen a büntetőjog területén elért kimagasló eredményei, példaértékű oktatói pályafutása, valamint jelentős kodifikációs, publikációs és tudományszervező tevékenysége elismeréseként a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést kapta 2020. március 15-én.

Egyetemi tanulmányait a pozsonyi Comenius Egyetem Jogi Karán kezdte, ahol 1943-ban szerzett diplomát, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán szerzett másoddiplomát 1948-ban. Pályafutását gyakorló jogászként kezdte, 1951-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jog-és Államtudományi Kara büntetőjogi és eljárásjogi tanszékének oktatója lett, 1962-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1961-ben a kar dékánjává választották, amely tisztséget 1967-ig töltött be, ekkor lett az egyetem rektorhelyettese három évre. 1971-ben a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatás-politikai főosztályvezetőjévé nevezték ki, ezt a tisztséget 1974-ig töltötte be. Két évvel később négy évre ismét az ELTE Állam-és Jogtudományi Karának dékánjává választották. 1990-ben professor emeritusi címet kapott.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Bethlen Gábor Alapítvány négy évtizede

A közép-európai régió első autonóm szellemi és kulturális magánalapítványát négy évtizeddel ezelőtt, 1979 karácsonyán – Bakos István gondolatát felkarolva – Illyés Gyula  kezdeményezte. Ezt a következő év húsvétján a szellemi élet kiemelkedő alakjai, hatvanöt író, tudós, művész támogatta csatlakozásával. Közülük ma már alig tucatnyian élnek. A négy alapító szimbolikus jelentőséggel bírt: az alaptőkét Illyés Gyula, Csoóri Sándor, valamint Németh László és Kodály Zoltán özvegyei, Németh Lászlóné és Kodály Zoltánné adták össze.

Életre hívói az alapítványt Bethlen Gábor erdélyi fejedelemről nevezték el, Bethlen Gábor születésének 400. évfordulóján, hiszen az alapítvány bethleni munkára vállalkozott, a szellemileg – és tegyük hozzá akkor fizikailag is – megszállt, gyarmatosított magyarság, továbbá a kisebbségben élők nemzeti értékeinek felszínre hozatalára. Arra a Krisztus egyházát szerető, annak építésén fáradozó államférfire emlékezve, aki felismerte, hogy a magyarság megmaradásának záloga a vallás, fő célja pedig a vallásszabadság megőrzése, a Habsburg és Török Birodalom közé ékelődött Erdély megerősödésének és fennmaradásának biztosítása volt. Uralkodása alatt élte Erdély aranykorát: a fejedelemnek sikerült hatékony kormányzati rendszerrel az országot megvédeni a pusztulástól, és gazdaságilag, kulturálisan felvirágoztatni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Búcsúzunk Sára Sándortól

Életének 86. évében, egy őszi vasárnapon elhunyt Sára Sándor operatőr, filmrendező, a nemzet művésze, az egykori Duna Televízió első elnök-főigazgatója.

2019 október 11 Sára Sándor_gyászjelentés (1)

Turán született 1933-ban, majd 1956-ban a Színház- és Fillművészeti Főiskola forradalmi bizottságának tagja, mindez erősen visszavetette karrierjét. 1957-ben szerzett operatőri diplomát a főiskolán. Operatőrként és rendezőként egyaránt az emberi sorsokat mutatta be a történelem viharaiban. 1962-ben készítette első meghatározó alkotását, a Cigányokat. Legtöbbször Kósa Ferenc és Szabó István mellett dolgozott, de részt vett Gaál István, Huszárik Zoltán, Kardos Ferenc, Ranódy László és Rózsa János jelentősebb rendezéseiben is. 1968-ban rendezte meg a Csoóri Sándorral közösen írt Feldobott kő című nagyjátékfilmjét. Számos fontos, addig elhallgatott témában rendezett dokumentumfilmeket (a Krónika című 25 részes filmsorozat és moziverziója, a Pergőtűz a Don-kanyar tragédiáját, a Sír az út előttem a bukovinai székelyek sorsát mutatta be, a Magyar nők a Gulágon, a Lefegyverzett ellenséges erők, a Csonka Bereg a második világháború utáni elhurcolásokat mutatta be). 1992-től részt vett az MVSZ rendszerváltoztatásában, az elnökség tagja volt az ezredfordulóig. 1993-2000-ig a DUNA Televízió elnöke. Vezetésével a határon túl élő magyarok „égi” csatornájává vált a színvonalas adó, amelyet 1999-ben „A világ legjobb kulturális televíziója” címmel tüntetett ki az UNESCO. Filmjeit több mint félszáz országban vetítették, számos hazai és nemzetközi fesztiválon díjazták. Húsz éven át a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány elnöke. A Balázs Béla Stúdió egyik alapítója, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja. A Lakiteleki Népfőiskola által szervezett Filmszemlék szellemi atyja, a zsűri elnöke. Munkásságát többek között Kossuth-díjjal (1978), Magyar Örökség Díjjal (1997), Magyar Művészetért Díjjal (1999), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel (2002), Hazám-díjjal (2004), Bethlen Gábor-díjjal, a Magyar filmkritikusok életműdíjával (2012) ismerték el. 2018. március 15-én Kossuth Nagydíjjal tüntették ki.

Alapítványunk osztozik a család gyászában, halálával a magyar filmművészetet is hatalmas veszteség érte. Nyugodjék békében!

DUNA TV-sek Aradon az emlékoszlopnál, középen Sára Sándor (1997)

Búcsúzás Csapó Endrétől

Elmegyek, elmegyek messzi földre,
nem leszek senkinek a terhére,
nem írok levelet/ és nem is üzenek,
lesz még tavasz, lesz még nyár,
de én nem leszek….”

/Mezőségi halottkísérő/

 

2018 Karácsonyán „Ausztrália egyetlen magyar hetilapjától” e mottóval búcsúztam. Éppen fél év múltán e szívhez szóló népdalt dúdolva, magányosan köszöntem el főszerkesztőjétől is… Az Aracs új, nyári számában, Európa Trianonja c. írását olvasva, kedden hívtam telefonon, hogy gratuláljak. Fia, Mick vette föl a kagylót: Apa tegnap meghalt… Lélekben hozzá siettem: fölidéztem ritka találkozásainkkal, tartalmas levélváltásainkkal, szellemi kapcsolatainkkal teli négy évtizedet, amit együtt éltünk meg. Égi ajándék volt távoli figyelme, barátsága, amit jórészt az Ausztráliai Magyar Élet révén kaptam, kaptunk tőle „magyar” munkánk során.

Sisa István: Őrtállás Nyugaton c. könyvében (2004) a magyar diaszpóra nagy alakjai között szerepel Csapó Endre, akinek Életutam c. vallomását közölte. Ő Budapest védelmében, hadapród-őrmesterként, hadifogságba került… „Trianon gyermekeként megfogadtam, ha innen kikerülök, mindent megteszek, hogy a Nyugat tudomására hozzam az igazságot. Mások is úgy vélték nagyon sokáig, hogy a Nyugatot fel kell világosítani. Végül nyugaton rájöttem arra, hogy minket kell felvilágosítani. Ennek érdekében minden tőlem telhetőt megtettem életem további szakaszában.” Sorsfordító fogadalom! Csapó Bandi megcselekedte, amit megígért: Ausztráliából a nemzet egészét tudósította, a Haza szívdobbanására figyelt: rendületlenül.

Csapó Endre 1997 nyarán, a Balaton partján, az Anyanyelvi Konferencia Nyári Táborában. (Három külhoni diák, valamint Kerekes Tóth Erzsébet, Bakos István és Kolczonay Katalin társaságában.)

Egy kattintás ide a folytatáshoz….