A Cimbalom utcai Református Egyházközség templomában ez év február 3-án emlékeztek meg Czine Mihály irodalomtörténészről, halálának 20. évfordulóján. A rá való emlékezés okot adott Ady halála 100. évfordulójáról történő megemlékezésére is, hiszen Czine Mihály kedves költője Ady Endre volt. Ahogy visszaemlékezésében oly gyakorta említette, édesapja egyidős volt a költővel: mindketten 1877-ben születtek. De Czine Mihály életútját és irodalomszemléletét egy ugyancsak meghatározó jelentőségű, s általa gyakran idézett Ady-mondat is vezérelte: „A magyarság szükség és érték az emberiség, s az emberiség csillagokhoz vezető útja számára.”

Szabó András, maga is Czine-tanítvány, beszédében megpróbálta kifejteni ennek a „delejes sugárzású”, kiváló előadói adottságokkal rendelkező irodalomtörténésznek emberi nagyságát.

Igen mélyről érkezett Czine Mihály a magyar irodalomba, akárcsak az általa oly kedvelt négy elemit végzett pásztorköltő, Sinka István. Ha nincs Siket tanító úr, aki meggyőzi a szatmári számadó juhász édesapát tizedik gyermeke tehetségéről, s a továbbtanulás távlatainak szükségességéről, maradt volna a szegényparaszti sorban, mint a testvérei. De tanítói és tanárai állhatatos ösztönzésének köszönhetően a nyíregyházi tanítóképző évek után felvételt nyert az Eötvös József Kollégiumba. Kiváló irodalomtörténész lesz belőle, akinek nevét rövidesen az egész történelmi Magyarország megismeri. Senki nem fáradozott annyit az anyaországból a kisebbségi lét szorítottságában élő magyarságért, mint ő, irodalomtörténészként, emberként.

1998 novemberében megkapta a Bethlen Gábor-díjat. Ekkor már nagy beteg volt. Madách születése napján, január 21-én hunyt el a rá következő évben. Utoljára Illyés Gyula ravatalát állta körül akkora gyászoló sokaság, mint mikor őt búcsúztatták. Nagy Gáspár a Reménység jegenyéje című versében eképpen emlékezett meg róla:

Czine Mihálynak odaátra