Az idei nemzeti összetartozás napját és a megemlékezéseket még ugyan beárnyékolja a járvány, de egyre inkább úgy tűnik, hamarosan megszabadulunk tőle. MIndenesetre sem 2020-ban, sem 2021-ben nem tudtuk hagyományos keretek között megtartani a Teleki Pál-érdemérmek átadásával egybekötött Teleki-Trianon emlékezésünket. Ezért a tavalyi és az idei év kitüntetettjei sem vehették még át – egyelőre – elismerésüket.

Alapítványunk kuratóriuma azonban még áprilisban úgy döntött, hogy június 4-én sajtótájékoztatóval egybekötött, rendhagyó díjátadót tartunk. A díjátadó rendhagyó voltát az adta, hogy ezennel nem a Teleki-érdemérmeket adtuk át, hanem egy rendkívüli Bethlen Gábor-díjat, alapítványunk kezdeményezőjének és kurátorának: Bakos Istvánnak.

A díjátadó előtti kuratóriumi ülésen a legfontosabb kérdéseket megvitattuk, majd 10 órától a sajtó jelenlétében, Lezsák Sándor országházi alalenöki irodájában rövid megemlékezést tartottunk. A megemlékezést Lezsák Sándor vezette, aki bevezető beszédében kiemelte: a Trianon előtti Magyarország egyik csúcsteljesítménye az eseménynek helyt adó Országház. A Trianon utáni talpraállást annak is köszönhette az ország, hogy a 4T rendszerét valósította meg: a tőke, technológia, tudomány és tehetség előtérbe helyezésével. A világháború utáni 3T rendszere ettől merőben eltért és ellenséges közeget teremtett a nemzetben gondolkodók számára. Ebben a közegben azonban mégis akadtak olyan személyek (lásd Bakos István), akik dacolva a hatalmi politikával, saját munkásságukat a nemzetépítés szolgálatába állították.

Lezsák Sándor. Fotó: Pólya-Pető Dávid

Lezsák Sándor kuratóriumi elnök ezután Bíró Zoltánt kérte föl, hogy június 4-e kapcsán mondjon néhány gondolatot a megjelenteknek. Bíró Zoltán Henri Pozzi könyveire hivatkozva fontosnak tartotta kiemelni, hogy szükséges megkülönböztetni a franciákat a francia politikusoktól, az angolokat az angol politikusoktól és így tovább. A Trianonban elkövetett nemzetgyilkossági kísérletet ugyanis nem a győztes államok népei, hanem azok vezetői vitték végbe. A békediktátum ráadásul egyáltalán nem teremtett békét, így azt nem csak a vesztes fél, de a győztes államok társadalmának és politikai rétegének többsége sem fogadta el. Kiemelte ugyanakkor, hogy nem csak az óriási hibát elkövető győzteseknek, de nekünk, magyaroknak is tanulnunk kell a történtekből és bizalommal tekinteni a jövő felé.

Bíró Zoltán Henri Pozzi kötetével. Fotó: Pólya-Pető Dávid

Ezt követően Házi Balázs tartotta meg méltató beszédét, melyben Bakos István lelkes szervezőmunkáját, kapcsolatteremtő képességét és lankadatlan nemzetszolgálatát emelte ki. Megítélése szerint az ő közreműködése és lelkesedése nélkül a Bethlen Gábor Alapítvány létre sem jött volna, de sok más intézmény – köztük a Hitel folyóirat, vagy az MDF – sorsa is másként, sivárabban alakult volna. Beszéde végén külön köszönetet mondott a díjazottnak, hogy őt és a hozzá hasonló fiatalokat is nemes feladattal bízta meg, miszerint a haza szolgálatába állva munkálkodjanak.

Házi Balázs. Fotó: Pólya-Pető Dávid

Bakos István ezután átvette a díját és az oklevelet Lezsák Sándortól és Bíró Zoltántól, de a kuratórium minden tagja személyesen gratulált neki. Zárásként Lezsák Sándor kiemelte: a trianoni békediktátum megkísérelte ugyan ellehetetleníteni, tönkretenni nemzetünket, de mi, a világon élő magyarok vagyunk a bizonyíték rá, hogy ez nem sikerült!