Fel a hegyre, magyar! – Duray Miklós emlékére

Alapítványunk kurátora, Nagymihály Zoltán emlékező írással búcsúzott Duray Miklóstól. Az írást az alábbiakban adjuk közre, az megjelent a Magyar Nemzet online kiadásában, 2023. január 17-én.

Tudják már, mikor kezdődött? – ezzel a kérdéssel és a közszerepléseiből általam is jól ismert félmosollyal fordult felém Duray Miklós egy jó pár évvel ezelőtti beszélgetésen, amikor megtudta, hogy a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézetnél dolgozom. Már nem tudom, mit válaszoltam neki, jeleztem-e, hogy ismerem az erről szóló előadását, ami korábban a Retörki által kiadott, hetvenedik születésnapjára megjelent kétkötetes gyűjteményében is megjelent, és amelyet később – apróbb módosításokkal – a Rendszerváltó Archívum folyóiratban is közöltünk. Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás – ez nemcsak a kötet címében szerepelt, de ennek dilemmáján érezhetően sokat is gondolkodott az utóbbi évtizedben, leginkább azon, hogy milyen erővel és arányban vettek részt a helyi erők az események dinamikájának alakításában, és mennyire érvényesült egy külső, a résztvevők által nem ismert forgatókönyv. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Búcsú Duray Miklóstól

Az elsők között, 1988-ban kapott Bethlen Gábor-díjat alapítványunktól a decemberben elhunyt Duray Miklós. A január 17-i temetési szertartáson Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés alelnöke, alapítványunk kuratóriumának elnöke az alább közölt beszéddel búcsúzott Duray Miklóstól.

Még a hetvenes években történt Duray Miklós messzehangzó belépője a helyét kereső nomád nemzedék életébe, így az én életemben is. Ez a belépő a Kutyaszorító című drámai könyve volt Csoóri Sándor költő és politikai villámokat fénylő bevezetőjével. Ezt röptették szét a magyari világban Püski Sándorék New Yorkból, ezt csempésztük barátaimmal Lakitelekről a Kárpát-medencébe, az ellenzéki szélrózsa minden irányába. Ez a könyv csak részben szólt a szlovákiai magyarellenes etnikai tisztogatásról, de Duray Miklós fél évszázados, következetes és céltudatos életének vallomásos látlelete is.

Amikor 1978 nyarán Pozsonyban Gálfalvi György marosvásárhelyi író barátommal egy kis kávézóban találkoztunk, akkor már működésbe lendült az általa szervezett és irányított jogvédő hálózat. Duray gyakorlati ember volt, azonnal szervezkedtünk, arra kért, hogy repülőgéppel vigyünk át Kassára Kolár Péteréknek egy köteg frissen stencilezett, a magyar iskolabezárások és összevonások ellen tiltakozó aláírásokat gyűjtő íveket. Így lettünk, aztán így maradtunk évtizedeken át Duray Miklós sokszor egyszemélyes szabadságharcának részesei, társai.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Búcsú Somodi Istvántól

Alapítványunk nevében Bakos István búcsúztatta a január 16-i temetési szertartáson a 2011-ben Bethlen Gábor-díjjal kitüntetett Somodi Istvánt. Búcsúbeszédét az alábbiakban tesszük közzé.

Tisztelt gyászoló család! Búcsúzó Felebarátaim!

A földi zarándokútját vezekléssel záró, 98 éves Somodi István halála 2022. december 24-én, Szent Karácsony előestéjén történt. „Mennyei születésnapja” a Teremtő ajándéka küzdelmes magyarságszolgálatáért. Reményünk, hogy Jézus Krisztus égi seregében őrálló képviselője lesz nemzetünknek. Imádkozzunk érte!

A Százak Tanácsa tagjai, régi barátai, tisztelői nevében hálával búcsúzom Dr. Somodi István barátunktól, megköszönve hűségét népéhez, áldozatos helytállását az 1956-os forradalomban, s igazság-szolgálatát, a kegyetlen megtorlások közepette. Személyében az 1943-as Szárszói Találkozó és a népi mozgalom ifjúságát; a Győrffy Kollégiumból sarjadt NÉKOSZ nemzedék túlélő képviselőjét temetjük. Ő, az ország-pusztító II. világháború után, az idehazudott szabadság igézetében, a társaival együtt lelkesen vett részt a drasztikus rendszerváltoztatók csalóka földosztásában, s a 200 fős magyar Petőfi-brigád parancsnoka, a Jugoszlávia háborús sebeit gyógyító ifjúság építőtáborában. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Búcsú Pákh Tibortól, Somodi Istvántól és Duray Miklóstól

Az elmúlt hetekben három korábbi kitüntetetettünktől kellett fájdalmas búcsút vennünk. A nemzeti ellenállás és az antikommunista küzdelem egyik legnagyszerűbb, de elfeledett alakjától, Pákh Tibortól, a szárszói találkozó még utolsó élő résztvevőjétől és a szárszói gondolat hűséges őrzőjétől, Somodi Istvántól, valamint a felvidéki magyarság és a nemzetpolitika meghatározó képviselőjétől, Duray Miklóstól a róluk elhangzott laudációk szövegével búcsúzunk.

 

A magyar nemzeti ellenállás töretlen gerincű hőse

Pákh Tibor (Komárom, 1924. augusztus 11. – 2022. november 18.) jogász, a nemzeti ellenállás hőse – Márton Áron Emlékérem (2012)

Először a szégyenről kell szólni. A laudáció első szava ez. Mindannyiunk szégyenéről, Magyarország szégyenéről van szó. Több mint húsz év telt már el azóta, hogy véget ért hazánkban a kommunizmus népnyúzó rendszere, és eltávoztak országunkból a megszálló idegen csapatok. És Pákh Tibor nevét sehol nem találjuk azok között, akik magas állami kitüntetést kaptak. Érdemrendek, díjak neki nem jutottak. Annak a személynek, aki hosszú időn keresztül szinte egymagában képviselte a nemzeti ellenállást. Szálegyedül, ahogy tanúságtételében olvassuk. Aki keservesen megszenvedte, hogy volt bátor kiegyenesíteni a gerincét. Bizonyára megalkuvásainkkal, meghunyászkodásainkkal magyarázható, hogy nem szívesen nézünk bele az ő magatartásának leleplező tükrébe. [Pákh Tibor a Márton Áron Emlékérem után, 2013-ban kapta meg a magyar államtól a Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést – A szerk.].

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Búcsú Király Károlytól

2021. november 4-én, 91 éves korában elhunyt Király Károly, az erdélyi magyar kisebbség meghatározó politikusa, aki az elsők között állt ki Ceaușescu román diktátor magyarellenes politikája ellen. Levelei nemcsak az erdélyi magyarságnak adtak erőt, de az anyaország és a nyugati világ figyelmét is ráirányították az élet-halál harcát vívó nemzetrész sorskérdéseire. Alapítványunk 1987-ben Bethlen Gábor-díjjal ismerte el munkásságát. Az alábbiakban Lezsák Sándor, a BGA kuratóriumának elnöke visszaemlékezését közöljük a Himnusz kívülről, belülről című interjúkötetből és a Magyar Hírlap november 8-i számából.

Király Károly 1987-ben. Forrás: BGA

1978-ban történt. (…) A Luceafarul akkoriban gyalázatos írással támadta Illyés Gyulát. A szerkesztőségben ezt számonkértem, felháborítónak tartottam azokat a mondatokat, amelyeket ők leírtak. Hűvös és feszült volt a hangulat, rosszkedvűen jöttem el tőlük, és az utcán már tapasztaltam, hogy követnek, jönnek utánam. A tolmácsnő mindenhova velem akart jönni, mondván, hivatalos úton vagyunk. A szállodánál sikerült leráznom, így nyugodt körülmények között több barátommal is találkozhattam, Müller Ferivel például.

A román fővárosból Nagyszebenbe utaztunk, ahol már az érkezésnél zavaró körülményeket tapasztaltam. Vittek ide-oda, de „zártak”, nem oldódtak föl előttem. Pedig érdekelt, milyen körülmények között élnek a németek kisebbségben, és a feladatom is velük kapcsolatos volt, hiszen verseket akartam fordítani németből magyarra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Végső búcsú kurátorunktól, Németh Ágnestől

Nemcsak szeretnünk kell egymást, hinni tartozunk egymás legbelső harcában.

Csak olyan embernek beszélj magadról, aki hisz benned, és akiben hiszel”

(Németh László: Napló, idézet)

 

Július közepén kaptam a rövid értesítést „.. Németh Ágnes, drága barátunk június 27-én elhunyt. Temetése július 27-én hétfőn 9.45-kor lesz Farkasréten. Nyugodjék békében!”

Megrendített a gyászhír, főleg azért, mert két hétig nem tudtam, nem hallottam róla, pedig barátnőivel – Herczegh Melindával, Juhász Judittal, Kovács Gergelyné Irénkével – együtt tartottuk vele a kapcsolatot egyre súlyosbodó betegsége idején. Főleg azután, hogy az Idősek Otthonába került. Láthatólag minden látogatásunk ünnep volt számára, nagyon örült nekünk, s mi igyekeztünk a vele töltött perceket kellemessé tenni. Az utolsó alkalmakkor már a nevünkre is elvétve emlékezett…Ekkor már úgy búcsúztunk tőle, hogy a kapun kilépve, magunkban fohászkodtunk érte. Fájlalom és röstellem hogy utolsó hónapjait a Korona-vírus világjárvány okozta áldatlan körülmények közepette nem tudtuk követni, 86. születésnapja alkalmából nem mondhattam el az utolsó imát érte. Egy kattintás ide a folytatáshoz….