Tragikus halálhír rázta meg a magyar közéletet 77. éve. Az áldozat a világhírű földrajztudós, gróf Teleki Pál miniszterelnök, aki élete javát a Kárpát-medence tájföldrajzi egysége helyreállításának, valamint nemzetének szentelte. A kiváló tudóst sorsfordító időkben kétszer is kormányfői szerepre szólította a haza, bár szándéka szerint inkább maradt volna a tudomány, s az ifjú nemzedékek pedagógusi szolgálatában. Gróf Teleki Pál – a vesztett háború és a trianoni ítélet nyomán kirabolt, megcsonkított, erkölcsileg lezüllött ország közállapotának rendbetételéért, a végzetes döntés revíziójáért, az igazságosabb békéért és a magyar állam függetlenségéért –, emberfeletti munkát végzett. Az elcsatolt területeken és a nagyvilágban élő magyarok, a nagycsaládosok, valamint a lengyel menekültek iránti tevőleges szolidaritása példát mutató államférfiúi erényről tanúskodik.

A nemzetközileg elismert tudós kiemelkedő szerepet vállalt a szellemi honvédelemben és az ifjúság nevelésében. Egyetemi professzorként főcserkész, aki a kezdetektől tevékeny patrónusa volt a magyar cserkészetnek. Eötvös Loránd halála után, 1920-tól a haláláig, kurátora az Eötvös József Collegiumnak. Nemzetnevelő tudós professzora, érdekvédője Trianonban szétszabdalt hazájának, népének. Nyolcvan éve 1938-ban, az ő vezetésével alapították a Magyarok Világszövetségét, s az I. Bécsi döntéssel visszatért területek szlovák-magyar határkijelölő bizottságát is ő vezette, a szlovák fél elismerésével. (Megtanulták tisztelni tudását, karakterét, megbecsülték igazságosságát.)

Teleki Pál miniszterelnök 1941 április 3-án áldozatává vált a háborús politikának.

A rendszerkritikus Szabó Dezső így búcsúztatta: „Ő volt az elhervasztott magyar öntudat újjázsendülése, a magyar szolidaritás felébredt ösztöne, a megmaradás új reménysége. Egyszerű volt, mint az igazi tudós, csendes szavú, mint a jó pap és igéi mélyre hatottak, mint a biztos kézzel vetett mag. Ó, hogy tudta ez az ember szeretni annyiszor megcsalt, annyiszor kizsákmányolt, rokontalan árva faját.” Teleki Pált akkor az egész nemzet gyászolta. Gyászolná ma is, ha éltetné szellemét, magyarságszolgálatát a róla elnevezett intézet, amelyet 1945 után megszüntettek, ha a Magyar Tudományos Akadémia rehabilitálná, ha Rieger Tibor alkotta szobrát nem tiltják ki szülővárosából, Buda várából, egykori munkahelyéről.

Idézek Horváth János a Fidesz képviselője parlamenti felszólalásából, amely 2004. április 5-én hangzott el:

„A zord elmúlt évszázad bizony beárnyékolja 2004 tavaszát, amikor a diktatúrák torzított történelemtudatával vert nemzetet zsarolja egy maroknyi fanatikus. Budapest jelenlegi önkormányzata, sőt követve azt az ország kormánya, meghátrálva megváltoztatták álláspontjukat és döntéseiket: Teleki Pál szobrát kitiltották Budapestről, a fővárosból. Döbbenetes! Most a szabadság kipróbált és tántoríthatatlan patriótái, akik elvitték a szobrot Balatonboglárra, mit gondolnak, mit gondoljanak? Teleki Pál mindhalálig felelős magyar miniszterelnök volt. Szomorú és szégyenletes, hogy Teleki szobra nem állhat Magyarország fővárosában, hogy nem állhat ott is.”

2011. október 26-án az Eötvös Collegiumban Rieger Tibor Teleki Pál kisplasztikáját Lezsák Sándor avatta fel. Idézem:

„Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni!

Ne engedjünk az ármánykodó kísértésnek, álljunk ellen a gonoszoknak, hazaárulóknak, a hazugságnak, a politikai bűnözők tudatos rágalmazásának, szégyenteljes akadémiai dolgozatokat védelmező hamisítóknak!

Merjünk gróf Teleki Pálról beszélni!

Legyen bátorságunk példázattá emelni rendíthetetlen keresztény hitét, nemzeti elkötelezettségét, erkölcsét. Legyen erőnk és bátorságunk, hogy a nemzet önismeretében méltó helyre emelkedjen gróf Teleki Pál, a miniszterelnök, az akadémikus, a nemzetnevelő főcserkész.”

Emlékezzünk gróf Teleki Pálra a nemzetnevelő tudós államférfira és nemzetpolitikusra!

Buda, 2018. április 3-án
Bakos István
ügyvivő, Teleki Pál Emlékbizottság