Nemcsak szeretnünk kell egymást, hinni tartozunk egymás legbelső harcában.
Csak olyan embernek beszélj magadról, aki hisz benned, és akiben hiszel”
(Németh László: Napló, idézet)
Július közepén kaptam a rövid értesítést „.. Németh Ágnes, drága barátunk június 27-én elhunyt. Temetése július 27-én hétfőn 9.45-kor lesz Farkasréten. Nyugodjék békében!”
Megrendített a gyászhír, főleg azért, mert két hétig nem tudtam, nem hallottam róla, pedig barátnőivel – Herczegh Melindával, Juhász Judittal, Kovács Gergelyné Irénkével – együtt tartottuk vele a kapcsolatot egyre súlyosbodó betegsége idején. Főleg azután, hogy az Idősek Otthonába került. Láthatólag minden látogatásunk ünnep volt számára, nagyon örült nekünk, s mi igyekeztünk a vele töltött perceket kellemessé tenni. Az utolsó alkalmakkor már a nevünkre is elvétve emlékezett…Ekkor már úgy búcsúztunk tőle, hogy a kapun kilépve, magunkban fohászkodtunk érte. Fájlalom és röstellem hogy utolsó hónapjait a Korona-vírus világjárvány okozta áldatlan körülmények közepette nem tudtuk követni, 86. születésnapja alkalmából nem mondhattam el az utolsó imát érte. Egy kattintás ide a folytatáshoz….