Nemcsak szeretnünk kell egymást, hinni tartozunk egymás legbelső harcában.
Csak olyan embernek beszélj magadról, aki hisz benned, és akiben hiszel”
(Németh László: Napló, idézet)
Július közepén kaptam a rövid értesítést „.. Németh Ágnes, drága barátunk június 27-én elhunyt. Temetése július 27-én hétfőn 9.45-kor lesz Farkasréten. Nyugodjék békében!”
Megrendített a gyászhír, főleg azért, mert két hétig nem tudtam, nem hallottam róla, pedig barátnőivel – Herczegh Melindával, Juhász Judittal, Kovács Gergelyné Irénkével – együtt tartottuk vele a kapcsolatot egyre súlyosbodó betegsége idején. Főleg azután, hogy az Idősek Otthonába került. Láthatólag minden látogatásunk ünnep volt számára, nagyon örült nekünk, s mi igyekeztünk a vele töltött perceket kellemessé tenni. Az utolsó alkalmakkor már a nevünkre is elvétve emlékezett…Ekkor már úgy búcsúztunk tőle, hogy a kapun kilépve, magunkban fohászkodtunk érte. Fájlalom és röstellem hogy utolsó hónapjait a Korona-vírus világjárvány okozta áldatlan körülmények közepette nem tudtuk követni, 86. születésnapja alkalmából nem mondhattam el az utolsó imát érte.
A Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma és baráti köre nevében is búcsúzom tőle: Lakatos Istvánné, dr. Németh Ágnes Budapesten született 1934-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán szerzett vegyész diplomát, majd 1960-1995 között a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett oktató és kutató munkát. A magyar közélet kiválóságának, Németh Lászlónak a leánya, aki művei kiadásának, szellemi örökségének gondozója; szövetségben testvéreivel és férjével, s a nemzetnevelő magyar író, gondolkodó híveivel. Édesanyja, Ella asszony halálakor a BGA alapítói tisztségét átvette; az ezredfordulótól kuratóriumunk lelkes, tevékeny tagja volt, közéleti szerepet vállalt.
A határon túli magyar nyelvű oktatás nagylelkű támogatója, a Schola Rivulina Alapítvány (nevét az 1547-ben Nagybányán alapított első erdélyi középiskoláról kapta) alapítója, működtetője. 2002-ben, a Márton Áron Emlékéremmel kitüntetett Bókay Andrást ő laudálta:
„1998 szeptemberében nyílt meg a Németh László Magyar Líceum, amely a Nagybányán született Németh László nevét vette fel. Az új iskolát könyvekkel, műszerekkel, számítógépekkel segítettük, s ennek a segítségnek volt része, hogy az Alapítvány és a budapesti Németh László Gimnázium igazgatója meghívta az iskola tanulóinak egy csoportját egy magyarországi látogatásra. A kirándulás – Esztergom, Tihany – a Parlament, a korona és a magyarországi barátok érezhetően felébresztették a gyermekekben az összetartozás érzését. Mi pedig a következő kuratóriumi ülésen elsóhajtottuk: de jó lenne ezt más iskolákra is kiterjeszteni, s rendszeressé tenni! Ez a sóhajtás jutott el egyik kuratóriumi tagunk révén ( a Franciaországban élő) Bókay Andráshoz, aki vállalta, hogy támogatja ezeket a csereutaztatásokat. Az elmúlt két év során 25 erdélyi, vajdasági, kárpátaljai iskola tanulói látogattak Magyarországra, s innen 12 magyar csoport utazott Erdélybe.”
Ágnes a Németh László Társaságnak – amellyel 2006. tavaszán közösen; fölavattuk az író egészalakos pasaréti szobrát – egyik alapítója és éltetője.
E szoboravatóról hírt adott számos hazai és külhoni média is. Közülük a Bethlen Gábor-díjas Háromszék c. napilapot idézem (Április 28-án Budán): ,,a Németh László-szobornál” nevű találkahelyen voltunk. A Kárpát-medence sokféle szegletéből jöttünk, a virágkoszorúk elhelyezésének névsorolvasásos seregszemléjén derült ki, hányféle helyről, miféle országokból érkeztünk, mert természetesen jelen voltak a szülőföld, Nagybánya képviseletében is, ott voltak Németh László száműzetési helyének-helyeinek reprezentánsai, a nevét viselő iskolák, intézmények küldöttei, a Németh László Társaság, a Bethlen Gábor Társaság, az Írószövetség, lapok és folyóiratok, írók és művészek. És természetesen jelen voltak a családtagok, leszármazottak – szóval, sokan voltunk.
A művelődési vagy a kulturális minisztérium hivatalviselői nem voltak jelen, de senki sem firtatta, hogy miért. Olasz Sándor, a (NL)Társaság elnöke köszöntötte a jelenlévőket, Mádl Ferenc mondott szoboravató beszédet, utána Szabó István református püspök áldását fogadtuk. Nagy Gáspár Éjszakáimban lámpafény c. versét mondta el, Szabó András Pilinszky-verset szavalt, a Tamási Áron Általános Iskola Bartók-népdalfeldolgozásokat adott elő, Bánffy György Csoóri Németh Lászlót méltató esszéjéből olvasott fel. Végül az egész rendezvénynek Csoóri Sándor adott súlyos nyomatékot, ő mondott az el-elbóbiskoló, nyakabicsaklott magyar szellemet ébresztő szavakat”/ Sylvester Lajos/
Megrázó emlékem marad, amikor Nagy Gáspár barátunk, örökös titkárunk,– utolsó nyilvános szereplésén –, viaszsárga arccal, egyenes derékkal szavalja Németh László halhatatlan szellemének dedikált utolsó versszakát:
„A szív meg leszámolt eleitől fogva,
idővel, bajjal, üldözőkkel:
a férfi a halál suhogó árnyékában élt,
bár igazán sose halt meg,
de azért jobb és értőbb utókort remélt!”
A BGA éves beszámolójában szerepel még, hogy „a Németh László Szoboralap alszámlán e célra gyűjtött összeg maradékát, közel 1 MFt- ot a N.L.Társaságnak átutaltuk.” Ez is hozzájárult, hogy a Tiszatáj-könyvek rangos sorozatban – a NKA és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával –, 2006 őszén megjelent Németh László: Naplója. A szép kivitelű 450 oldalas hiánypótló könyvet összeállította, a szöveget gondozta és az utószót írta: Németh Ágnes. Ünnep volt ez számunkra azokban a nehéz időkben, amikor oly sok teher nehezedett az ország népére és Alapítványunkra is… Alig jutottunk túl a Budavári Teleki Pál szoborháborún, következett a BGA által támogatott, de sajnos félsikerű gazdatüntetés, majd a kettős állampolgárságról szóló szégyenletes eredményű népszavazás, amelynek keserű következményeit az utódállamok és a csonka haza patriótái egyaránt megszenvedték. A magyarok viszályát követő hatalmi farsangolásban azonban nemcsak a környező országok, hanem a honi szocialista-liberális állampártok siserehadai is tobzódtak. Médiatűz alá vették a „magyar nacionalistákat” ott is, itt is. Alattomos akciókkal, megszorító intézkedésekkel korlátozták; nemcsak az ellenzéki pártokat, hanem főként a nemzeti orientációjú, ill. a határon túli magyarságot támogató civil szervezetek működését. Az állami pályázati forrásokat a töredékére zsugorították, diszkriminálták őket, ahol és ahogy tudták. Alapítványunk is célkeresztben állt. A köz- médiában ismét a tűr-tiltott kategóriába soroltak, megfélemlítették partnereinket, fenyegették egzisztenciánkat, közösségeinket, csakúgy mint a Teleki- szoborháború idején. Ám azóta újraéledt, létezett nemzeti ellenállás, a közélet hangadó személyiségei – köztük számos parlamenti képviselő – mellénk álltak. Működtek új intézményeink; a DUNA TV, a Magyar Katolikus Rádió, a Makovecz Imre vezette MMA, s továbbra is számíthattunk a megújult Írószövetségre; s a civil társadalom közéleti fórumaira; egyesületeire, szervezeteire (Bajcsy-Zsilinszky Egyesület, Rákóczi Szövetség, Magyar Örökség-és Európa Egyesület, Százak Tanácsa, Eötvös Kollégium Baráti Kör, Keresztény Értelmiségi Szövetség és mások). A BGA Kuratóriuma helytállt a nemtelen támadások közepette; tette a dolgát továbbra is rendületlenül. A Kuratórium elnökeként – Rieger Tiborral és Csicsery-Rónay Istvánnal együtt –, Teleki Pál Érdemérem kitüntető elismerést alapítottunk. Kezdeményeztük, hogy a BGA 2006 június 4-én tartsa meg első Trianon emlékestjét, ahol mi is átadjuk kitüntetésünket arra érdemes küzdőtársainknak. Így vette át – az alapítóktól– a Teleki Pál Érdemérmet, rég’ megérdemelt elismerését hét kurátorunk között Németh Ágnes. Sajnálatos, hogy a Trianon centenáriumára készített „DÍJAK KÖNYVE Trianontól máig” Állami és más fontosabb irodalmi-művészeti díjak, kitüntetések, elismerések a díjazottak adattárával 1919-2019″ c. nagyalakú vaskos könyvből (Magyar PEN CLUB, Bp. 2018. 862 p.) kimaradt a Teleki Pál Érdemérem kitüntető elismerés, négy évtizede működő Alapítványunk „becsületrendje”. Fájlalom, hogy Németh Ágnes és kitüntetett társai ( Ács Margit, Bíró Zoltán, Fekete Gyula, Für Lajos, Dr. Horváth János, Király Tibor, Kiss Gy. Csaba, Kiss Dénes, Kubassek János, Márton János, Mezey Katalin, Nagy Gáspár, Németh Ágnes, Sára Sándor, Török Bálint, Zelnik József, Püski Kiadó Kft., Teleki Pál Egyesület, Gödöllő) nem szerepelnek e címen a párezer díjazott adattárában.(ld. a Bethlen Gábor Alapítvány honlapján) A nemzeti ellenállás próbatétele a Magyar Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulója; 2006. október 23-a volt. E szent napon a regnáló hatalom vezetői – az erőszakszervezetek közreműködésével – meggyalázták nemzeti ünnepünket, vérlázítóan szétverték-oszlatták a békésen, vagy tiltakozva fölvonuló emberek, csoportok zömét. Alapítványunk kuratóriuma az évente tartott díjátadó ünnepségén azzal tiltakozott e gyalázat ellen, hogy díjazta a magyar szolidaritás és a nemzetépítés méltó képviselőit; köztük a két tanút; Vértesaljai László atyát és Piotr Góreckit a Lengyel TV tudósítóját. 2007-ben elhunyt Nagy Gáspár titkárunk, s a regnáló pártállami erők példátlan bosszúja következtében a Bethlen Gábor Alapítvány NEM tartott díjátadó ünnepséget, nem adományozott Bethlen Gábor-díjat és Márton Áron Emlékérmet, én pedig lemondtam elnöki posztomról. Egyetlen Teleki Pál Érdemérmet adtunk át 2007. augusztus elsején – a világ cserkészeinek Centenáriumi Jamboree-ja alkalmából – a 95. éves Magyar Cserkészmozgalomnak (KMCsSz, MCsSz, Kárpátaljai MCsSz, Romániai MCsSZ, Szlovákiai MCsSz, Vajdasági MCsSz), képviselőjének. Ők Londonból a Centenáriumi Jamboree- ről táviratoztak; hálásan fogadták a főcserkész Teleki Pál jelképes- kitüntetését. Egyetlen évet ragadtam ki a húszból, érzékeltetve a Kuratórium csapatmunkáját és Németh Ágnes szolgálatát. Ezt tükrözi Alapítványunk jelmondata is: „..mi minden erőt, ami a haza javára akar és tud lenni, nem eltiporni, hanem együvé fogni kívánunk…”
Ágnes maradandó emberi- szakmai teljesítménye édesapja hagyatékának sajtó alá rendezése. Ennek során kapcsolatba került Németh László életének és munkásságának számos kiváló kutatójával, akik társai lettek a kincses örökség földolgozásában. Összegyűjtötte és több könyvből álló sorozatban kiadta Németh László levelezését. E vállalkozásáról egy interjúban így vallott: „Vegyész vagyok, korábban az irodalmi életben nem voltam otthonos, és apám legbensőbb barátain kívül onnan senkit sem ismertem. A gyűjtögető-munka során sok kiváló emberrel ismerkedtem meg, s örömmel tapasztaltam, hogy a levelezőtársai mind segítőkészek. – Ez a három kötet huszonöt éves munka eredménye. Édesapám halála után kezdtem el a leveleit gyűjteni; akkor még csak a családnál levő leveleket gyűjtöttem össze. Ez a gyász reflexiója volt. Szortíroztam, olvasgattam a családi leveleket. Aztán félretettem ezeket az iratgyűjtőket, és tíz évig nem is nyúltam hozzájuk. Tíz évmúltán, amikor a gyerekeim felnőttek, már több szabad időm volt. A nálam levő címek alapján elkezdtem az édesapám leveleit összegyűjteni a levelezőtársaitól. Ilyen gyűjtögető körúton jutottam el Domokos Mátyáshoz, aki akkor a Szépirodalmi Könyvkiadónál dolgozott, és ő megkérdezte tőlem: „Nem volna kedve ezeket kiadni?” Akkor már a levelek bűvöletében éltem; éreztem azt, hogy szerves részei az életműnek, tehát valóban fontos volna a megjelentetésük. S ettől kezdve tudatosan és módszeresen dolgoztam a levelek összegyűjtésén és rendszerezésén. Grezsa Ferenc professzor úr vállalta el az első kötet jegyzeteinek a megírását. Ez a gyűjtemény az életműsorozat záróköteteként, 1993-ban jelent meg a Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában. 760 levelet tartalmazott.” Áginak köszönhető a Magam helyett – tanulmányok az életemről c. tanulmánykötet összeállítása, szöveggondozása (Püski, 2002) és a fönt említett Napló is. Alapítványunk életében a jövendő nemzedék, az utánpótlás nevelésének kérdése a kuratórium ülésein gyakran előkerült, s ez Németh Ágnest is foglalkoztatta. Ez ügyben végül tevőleges szerepet vállalt. Hála áldozatkészségének 2014. november 21-én emlékszobát avattunk Németh László és barátai tiszteletére a Németvölgyi út 18-ban. Az emlékszoba tablóin a gazdag irodalom- és színháztörténeti értékű felvételeken kívül bőséges családi fényképanyag mutatja be az író életét és küzdelmeit. A látogatók megtekinthetik az íróról készült; „Képek és történetek az életműhöz” címmel készített DVD-t is. Mind a kiállítás, mind a lemez, az író Ágnes leányának gondos munkája. Ugyancsak az ő közreműködésével jelent meg Németh László és felesége levelezésének teljes anyaga. Az emlékszoba megnyitásán Andrási Andor fizikus és Lami Pál tanár mondott beszédet. Németh Ágnes a Bethlen Gábor Alapítvány kurátora szeretettel hívja és várja e meghitt emlékhelyre az irodalom, a kultúra iránt érdeklődőket, különösen az ifjabb nemzedékek közösségeit, tagjait. Cím: Budapest XII. kerület Németvölgyi út 18.
Mika Sándor Egyesület és a BGA 2014 év végén – egymással szövetkezve, s az érdeklődő tanárokat, diákokat megnyerve –„Népi gondolatok – népi gondolkodók” címmel, a Németh László Emlékszobában kerekasztal sorozatot indított. Németh Ágnes rendkívül boldog volt, amikor el-eljött és látta, hogy az általa létrehozott Németh László múzeum 2015 tavaszán megéledt, s ősztől a nemzetnevelő szándék is kibontakozhat. Az első félévi biztató ciklus után, ősszel a sorozatot nem folytathattuk. Ágnes az Idősek Otthonába került, a Németh László Emlékszobába pedig egy külföldi civil szervezet költözött be. Alapítványunk főbb programjait befogadó URÁNIA Nemzeti Filmszínház után, újabb bázisunk szűnt meg.
Ágnes csöndben eltávozott oda, ahol nemzetnevelő édesapjával, s övéivel együtt lehet. Pilinszky János soraival.
„Ama kései, tékozló remény,
az utolsó, már nem a földet lakja,
mint viharokra emelt nyárderű,
felköltözik a halálos magasba.
(Ama kései Németh Lászlónak)
Isten áldjon és nyugosztaljon kedves kurátor-társunk! Béke veled!
2020-júli-27-BGA-dr-Németh-Ágnes-gyászjelentése