Már jóval a 10 órás kezdés előtt elkezdtek gyülekezni kitüntetettjeink és vendégeink a Budapest Belvárosában található Pesti Vármegyeháza Kossuth Lajos dísztermében. Hűvös fogadtatásban csak azért volt részünk, mert a termet a hatályban lévő szabályozások alapján nem fűthették 18 fok fölé a hivatal munkatársai, akik ellenben minden létező segítséget megadtak az ünnepség lebonyolításához, melyet ezúton is köszönünk. Köszönjük továbbá Tarnai Richárd főispán úrnak, hogy már-már hagyományosan rendelkezésünkre bocsájtotta az impozáns termet. A vendégváró forró tea és kávé megtette hatását, már az ünnepség előtt kedélyes baráti beszélgetések zajlottak az előtérben. A kitüntetettek, a vendégek és a sajtó munkatársai eligazítása után 10 óra után pár perccel a Himnusz eléneklésével megkezdődött a rendezvény.

Szabó András Nagy Gáspár versét szavalja
Rögtön ezután az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztünk Nagy Gáspár Ők már kivárják… című versével, melyet Szabó András kurátorunk kitűnő előadásában hallgathattunk meg. Az egy perces néma tiszteletadás után köszöntés és a pulpitusnál helyetfoglalók bemutatása következett.
A Bethlen Gábor-díj történetének rövid bemutatása után az idei kitüntetett, Szijártó István méltatását hallgathattuk meg. Laudációjában Bíró Zoltán ismertette a díjazott munkásságát, melynek fókoszpontja a haza szolgálata: minden cselekedete arra irányult, hogy hazája sorsán jobbítson. Tette és teszi ezt akár intézményeken keresztül is, mint az Eötvös Collegium, vagy a Százak Tanácsa, melynek két évtizeden át volt elnöke. Közben az ELTE tanára lett, 1993-ban létrehozta a Balaton Akadémiát, 2001-ig elnökségi tagja volt a Magyarok Világszövetségének. Kétszáznál több könyvet szerkesztett, húsznak szerzője is volt, mindeközben nem mellékesen feleségével négy gyermeket nevelt. A kitüntetett érdemeit bemutató beszéd után a díjat megköszönve Szijártó István csak annyit mondott: „Szolgáltam egy s másban a hazát, a többi nem érdekes.” Egy kattintás ide a folytatáshoz….